Mit tegyek (egyszerre vagyok boldog és végtelenül szomorú)?

Kérdésem a következő:

Mostanában sok minden történt velem:

- egy részt lassan vizsgaidőm van(munka mellett végzett okj) és a tanárom nem nevezhető jónak, mert össze-vissza tanít ,nincs benne rendszer.

-Másrészt a sógornőm is kikészít mert babája született és azóta ő akar a középpontba kerülni, ez azóta kezd zavarni a leginkább amióta elkezdett néninek nevezni(10 évvel idősebb)és kezd igazi ősanya lenni

-végül nincs 2 hónapja hogy meghalt a nagybátyám (és ez indított el egy folyamatot),ami miatt néha rám jön a sírhatnék,de persze nem teszem,hisz nem lehet állandóan bőgni

Amióta ezek csőstől összejöttek azóta többiek állítása szerint hisztisebb lettem,ez annyiból áll hogy ha valakiről meg van a véleményem- teszem azt a híradóban- elmondom,ha a tanár felhív és felhúzza az agyam kimondom,tehát lényegében nem tartom vissza a gondolataimat és mindenki szerint egyfolytában panaszkodom(ebbe az is belesegíthetett hogy soha nem panaszkodtam gyerekkoromban és olyan mintha minden most robbanna ki)

Kérdésem: Hogy tudnám elfojtani az érzéseimet,miképp lehet nem foglalkozni a problémákkal és legyűrni az egyre gyűlő stresszt? Hogyan tudnám szebbnek és jobbnak látni a világot? Mert nem akarom tönkre tenni a párommal és családtagjaimmal a kapcsolatot.