Miért van az, hogy nem szeretem ezeket a köztes állapotokat? Inkább legyek végtelenül szomorú, ha már nem vagyok teljesen boldog.
Tehát ha egy kicsit szomorú vagyok, próbálom magamat a depresszióra sarkallni. Valahogy ez a "fél" szomorúság nem jön be. Maximalista vagyok, de ezt a helyzetet nem tudnám ezzel a tulajdonságommal magyarázni. Ti értitek? Most is rossz kedvem van valami miatt, és ilyeneket mondok magamnak: "na, már megint. Ez vagyok én, sosincs szerencsém. Utálok élni, legyen már vége!" Pedig nem is olyan nagy az ügy. :S Egészen kicsi korom óta ilyen vagyok, emlékszem. Szóval hiába próbáltam a koromra fogni.
15L
Igen értem. Maximalista vagy, te is bevallottad. Aki maximalista annak a maximum kell mindenből, és ha nem kaphatja meg hisztizik és szomorú lesz, ez a maximalista fogalma, legyen akár férfi vagy nő ez mindig igaz. :)
Szóval 2 opció van:
1:maximalista maradsz de megtanulod kezelni az indulataidat, és az érzéseidet
2:alább adsz és boldog leszel
Első vagyok.
Csak akkor ez a baj, ha nem tudod kezelni az érzéseidet, ha megtanulod és menni fog, akkor maradhatsz az, de ha most lejjebb adsz és szépen fokozatosan lépkedsz felfelé akkor előbb utóbb elégedett lehetsz és akkor egyben magad számára maximalista is. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!