Mit tegyek (egyszerre vagyok boldog és végtelenül szomorú)?
Kérdésem a következő:
Mostanában sok minden történt velem:
- egy részt lassan vizsgaidőm van(munka mellett végzett okj) és a tanárom nem nevezhető jónak, mert össze-vissza tanít ,nincs benne rendszer.
-Másrészt a sógornőm is kikészít mert babája született és azóta ő akar a középpontba kerülni, ez azóta kezd zavarni a leginkább amióta elkezdett néninek nevezni(10 évvel idősebb)és kezd igazi ősanya lenni
-végül nincs 2 hónapja hogy meghalt a nagybátyám (és ez indított el egy folyamatot),ami miatt néha rám jön a sírhatnék,de persze nem teszem,hisz nem lehet állandóan bőgni
Amióta ezek csőstől összejöttek azóta többiek állítása szerint hisztisebb lettem,ez annyiból áll hogy ha valakiről meg van a véleményem- teszem azt a híradóban- elmondom,ha a tanár felhív és felhúzza az agyam kimondom,tehát lényegében nem tartom vissza a gondolataimat és mindenki szerint egyfolytában panaszkodom(ebbe az is belesegíthetett hogy soha nem panaszkodtam gyerekkoromban és olyan mintha minden most robbanna ki)
Kérdésem: Hogy tudnám elfojtani az érzéseimet,miképp lehet nem foglalkozni a problémákkal és legyűrni az egyre gyűlő stresszt? Hogyan tudnám szebbnek és jobbnak látni a világot? Mert nem akarom tönkre tenni a párommal és családtagjaimmal a kapcsolatot.
válasza: válasza:erősnek kell lenned... a suli és a tanárok mindig stressztényezők voltak mindenkinél! aki könnyen veszi az akadályokat a tanulmányaiban látszólag, hidd el az is ugyanúgy szenved! szóval ez miatt tényleg ne stresszelj!
a sógornőd ha bánt, akkor nyugodtan mond el neki, hogy bánt a dolog, vagy pedig nem kell vele egyáltalán foglalkozni és ereszd el a füled mellett!hívd te is őt néninek legközelebb :)))
A nagybátyád miatt részvétem, úgy gondolom a 3 közül ez az igazi probléma.
Írd le egy papírra a gondjaid, ne uszítsd rá másra,aztán tépd szét a papírt,hidd el jobb lesz.
válasza:
válasza:Nehéz időszakod van. (Azt mondjuk nem értem, mert nem írtál róla, mi az oka a boldogságnak?)
Ez még alapvetően nem gáz, viszont az, hogy úgy érzed, gyerekkorod óta most robban ki minden, az azt mutatja, hogy nem lehettél valami boldog gyerek. Én is éreztem így, pontosan leírtad a pár évvel ezelőtti állapotom. (Semmi durvára nem kell gondolni, nem volt iszonyú gyerekkorom, de az állandó meg nem értettség érzése évtizeddel később jött ki...)
Én utóbb, mióta túl vagyok rajta, úgy hiszem, ez a leválásom egy szakasza volt. Nem tudom, mennyi idős lehetsz, kora huszonévesre tippellek - mondjuk 19-23 közé. Egyre gyakoribb, látom magamon és ismerősökön is, hogy ebben az időszakban efféle válságot élnek át.
A kiút? Szerintem húzódj vissza kicsit. Ne zárkózz be, de akár magányosan is keresd meg a magad örömét. Sportolj, sétálj, lepd meg magad valamivel, menj ki a természetbe és csodálkozz rá, milyen szép. Csinálj magadnak privát szférát, ahol békén hagynak.
A nagybátyád miatt részvétem, a gyászfolyamat is még az elején van, főleg, ha kötődtetek egymáshoz.
(Ja, már egy fél órája írom ezt a választ, csak munkahelyen vagyok és még ebédszünetben is mindig jön valami...)
válasza:háát kínos ,de idősebb vagyok:D csak fiatalos lelkületű,ami a sógornőt illeti nem merem elmondani a véleményem,mert egyrészt egy ősanyától elvárni,hogy felnőttként reagáljon felesleges,másrészt nem csak őt haragítanám meg ezzel hanem a férjem családját is(hisz tőle van az első unoka)
A gyász hát igen az meg még csak most kezdődött nem tudok vele mit kezdeni
A tanulás meg olyan hogy meló mellett nehéz,de ez eddig nem volt gond csak az új tanár furán reagál, nem ismerem ki és mindig lényegében megalázza a tanítványait(kivéve a kismamákat:S)
ez így együtt fárasztó és rossz hogy nem mesélhetem el senkinek aznap mi probléma történt velem vagy nem szólhatok le valakit a híradóban, mert akkor már hisztis vagyok:D
Amúgy boldog is vagyok hisz ettől függetlenül minden szépen halad, van aki szeret, van állásom csak akkor kenődök el ha egyedül vagyok vagy amikor megyünk sógornőhöz(na akkor kifejezetten összerándul már a gyomrom)
amúgy 29/N
válasza:Ó, akkor egyidősek vagyunk. Bocsi, hogy alátippeltelek, talán csak azért, mert nekem akkortájt jött minden így össze.
A sógornőd elég bunkón viselkedik, de azért próbáld elnézni neki, és tudatosítsd magadban, hogy csak a terhesség-szülés utáni hormon- és életmódváltozás miatt van...
A párodnak el tudtad mondani mindezt? Csak mert az nagyon nem mindegy, hogy úgy kell elviselnie, hogy most átmenetileg labilisabb vagy kicsit, hogy gőze sincs, mi zajlik benned, vagy pontosan tudja, és ezért azt is tudja, hogy a helyén kezelje a problémát?
Bújj hozzá, és valld be neki, mi minden nyomaszt és bánt... Nem is hinnéd, mennyit tud segíteni, ha megértő fülekre találsz nála.
És ne aggódj, meg hibáztasd magad, mert ettől csak rosszabb lesz minden. Mindig megerősíted magadban, hogy minden a te hibád, és csak egyre rosszabbul érzed majd magad...
pont hogy a párom mondta hogy kábé 1-2 évig még tudja ezt a dolgot tolerálni,hisz a gyász indított el mindent,de ennél tovább nem megy.Na ettől úgy érzem én tehetek róla és valahogy kontrollálnom kellene ezt az egészet.
Nehéz sógornővel nem törődni,mert mindig van valami új hülyesége, ha meg nem akkor a képembe nyomja, hogy vegyem fel a picit,após meg rázendít mikor lesz nekem is. Már előre félek miket fog produkálni(vagyis inkább felhúzom magam)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!