Jogosan kéri ezt tőlem a férjem?

Egy dolgot közölnék...a saját gyereked is fog hisztizni és vergődni. Jobb ha ezt tudod. Meg azt is, hogy az a másik kislány is ugyan olyan teljes értékű családtag mint a születendő gyereketek, még ha te ezt nem is tudod teljesen elfogadni. Nem opcionális, hanem TELJES értékű családtag, amikor esetleg...hogy is mondjam...kicsit terhesebb lesz az ottléte neked akkor is.

Én úgy látom, hogy aki nem normális, az te vagy! Igaza van az egyik válaszolónak, a férjed gyereke nálatok teljes értékű családtag kell, hogy legyen. Akkor mit tennél, ha hozzátok költözne? Hiszen miért is ne? Ugyanúgy nevelhetné az apja is, ahogy az anyja. Ha te ebből problémát csinálsz, hogy te vigyázzál rá, mert a férjed dolgozik, az baj szerintem. Hiába írod, hogy jól kijössz vele, meg szereted, amikor a másik kommentedben meg azt írod, vergődött, hisztizett mikor veled volt. Hát tényleg jól kijöttök. Most te tényleg nem érzed, hogy a te hozzáállásoddal van baj? Ha a férjed szereti a gyerekét, akkor szerinted neki milyen érzés ez? Majd megtudod, ha a te gyerekedhez viszonyul így valaki. Elhiheted, hogy akik szültünk már gyereket, tudjuk milyen egy terhesség, hogy vannak nehézségei. De akkor sem betegség tényleg. Én 3-at szültem, kettőt császárral, volt terhesen tüdőembóliám, voltak problémák, de azért a másik gyerekeim nem voltak elhanyagolva, vagy lepasszolva csak addig, amíg kórházba voltam. Sőt, amikor a harmadikat vártuk, a születése előtti napon a Balatonon kirándultam a 2 gyerekemmel, meg az apjukkal. Pedig nekem is dagadt a lában, hatalmas hasam volt...stb, de azt néztem, hogy a gyerekeknek mi a jó. Ha esetleg szülsz még egyet, akkor mit fogsz művelni terhesen? Nem főzöl majd a családra, nem látod el őket, lepasszolod a gyerekedet, mert te terhes vagy?!