Jogosan kéri ezt tőlem a férjem?

De miért jön mindenki azzal, hogy nem bírom, sőt egyenesen utálom a gyerekét? Nem erről van szó, jól kijövök a gyerekkel, egyszerűen így nyolc hónapos terhesen örülök hogy élek, nem még egy óvodással nyűglődni.

Alapból vékony vagyok, de akkora a hasam, hogy alig érem át a két kezemmel elöl, szörnyen fáj a derekam, és kb kétszeresére dagad a bokám. Tudom hogy a terhesség nem betegség, de nem viselem túl jól, nem hiányzik most semmilyen plusz feladat, ha nem muszáj.

Egyébként nem hiszem, hogy az anyuka nem tudná megoldani másképpen a hétvégét, legrosszabb esetben is elmehetne a nagyszülőkhöz a gyerek. Még el is jönnének érte kocsival, és vasárnap haza is vinnék. Szóval nem értem, miért nekem kéne most ezt a két napot bevállalni.

"De most akkor miért ide jöttél siránkozni?"

Már túl vagyunk a hétvégén, de mindegy.

Nemsiránkozni jöttem ide, hanem válaszokat vártam volna arra a kérdésemre, hogy jogos-e vagy nem jogos a férjem kérése. Ehelyett kaptam egy csomó rosszindulatú kommentet, mert hogy "én utálom a férjem gyerekét", holott nem írtam ilyet és nincs erről szó. És akkor még te is jössz a hülye dumáddal, hogy én siránkozni jöttem ide.

Egyébként szuper hétvégwe volt, persze átjött a gyerek, a férjem dolgozott, a gyerek vergődött és hisztizett. Nekem pedig begörcsölt a hasam, azt hittem a szülés indult meg, alaposan megijedtem, hát nagy buli volt az ovis gyerekkel betaxizni a kórházba és ott a nővérekre bízni, amíg engem vizsgált a doki.