Egyedüllét, van kiút?

Sose voltam egy társaságkedvelő ember, de mára 25 évesen oda jutottam hogy senkim nincsen. Egyedül élek, volt párom 4 hónapja költözött el, szüleim nincsenek (vagyis apukám él de nem akarja tartani a kapcsolatot velem), a munkahelyemen egyedül vagyok egy irodában. Így a napi komunikációm abból áll, hogy beszélek a főnökkel, ha szükséges és ennyi az egész... Közvetlen kollégáim között nincsenek fiatalok. Van egy nagynéném aki már elég idős, közel lakunk, szoktunk beszélgetni de tényleg ennyi. Nem tudom, hogy meddig fog ez így menni, amúgy is egy stresszelős tipus vagyok, pánikbeteg, szorongós, stb és folyton csak a saját gondolataimmal vagyok, félek csak rosszabb lesz... itthon filmet nézek vagy könyvet olvasok, de nagyon unalmas így és nem tudom mi a kiút ebből. Teljesen elszoktam a komunikációtól, félek már ha bárkihez is beszélnem kell. Barátaim nincsenek már rég óta. Segítsetek mit kéne tennem?