Unalom, magány-hol a kiút?

Már több mint egy éve járok pszichiáterhez, gyógyszert is szedek(antidepresszáns+frisium), megpróbálok minél többet megtenni, hogy jobban legyek, barátokat szerezzek és végre beilleszkedjek valamilyen társaságba:

-járok ugye az orvoshoz

-csoportfoglalkozásra is járok, ami ilyen...önismereti meg tanulásmódszertani elemeket meg ilyesmiket tartalmaz, de ezen még csak egyszer voltam, de itt se találtam olyan igazán szimpatikus embert

-szerdánként meg tanulástechnikára fogok járni

-péntekente énekkar

Szóval én próbálok kimászni a gödörből, de mindig visszacsúszom. Teszek egy lépést előre, aztán akaratomon kívül kettőt hátra.

Már annyira elegem van, nagyon durva hangulatingadozások, sírógörcsök stb.

Magányos vagyok, üres, nincs hobbim, pedig sok mindent csináltam, de mindent meguntam, olyan dolgot meg minek tegyek, ami nem okoz örömet? Mondjuk pl. az énekkart is unom, de már ott tartok, hogy inkább unatkozom ott, de legalább vannak körülöttem emberek. A suliiban ha megpróbálok bekapcsolódni egy beszélgetésbe, észre se vesznek. Nem tudom, hogy jutottam ide, régen normális voltam. Tudom, hogy ez a kor elég kritikus időszak, de az én állapotom már átlépte a normalitás kereteit és a gyógyszerek sem segítenek.

Viszont a buliban sem éreztem jól magam, olyan mintha egy üvegfal választana el e többiektől. Nem tudtam velük mit kezdeni.

Mit tehetnék mér, hogy végre legyenek barátaim és boldog legyek?

16 éves lány vagyok