Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Félek, hogy elmebeteg leszek a magány és az unalom miatt. Van innen kiút?
17 éves fiú vagyok. Az a gondom, hogy iszonyúan be vagyok zárkózva. Nagyjából egész nap itthon ülök. Eljárok ugyan egy sportra, de nem is tudom... valahogy ott sem érzem otthon magam. Ráadásul azt se tudom komolyan csinálni.
Már régóta tapasztalom magamon a depresszió tüneteit. Döntésképtelennek érzem magam, és félek belekezdeni dolgokba. Az emberektől is félek, ennek valószínűleg egy régi iskolai inzultus az oka, ami nagyon megviselt.
És a szerelmet sem tapasztaltam még meg. Nem tudok közeledni a lányok felé. Ha mégis megtetszik valaki, akkor egy ilyen kör játszódik le: 1. azt látom, hogy ő egyedül van, és szerencsét kéne próbálnom 2. visszautasít vagy nem esik le neki 3. hidegzuhanyként és megvilágosító módon rájövök, hogy ő már sokkal több mindenen túl van, sokkal érettebb mint én, és elgondolkozok, h hogy lehetek ilyen hülye, hogy egyáltalán felmerült bennem, hogy majd pont engem választ. Mivel még semmi ilyesmiben nem volt részem (egy csókban sem) nyilván velem van a baj, ami csak még mélyebbre lök, és még valószínűbbnek tartom, hogy is már nem is lesz senkim. Annyi ember van rajtam kívül, és kevés az ilyen lúzer, aki még ilyen tapsztalatlan. Ráadásul az arcom is ritka pattanásos, úgyhogy ez se használ az ügynek...
Szóval így állok. Nem tudom, mi van velem, mert régebben talpraesett kis kölyök voltam, igaz, nagyon későn érő típus vagyok, de nem hinném, hogy ezzel egyedül lennék. És nem látom a kiutat, tényleg nagyon roszul érzem magam. Egyszerűen annak a lazaságnak, amit nyilván a már-úgyis-túl-vagyok-pár-ilyenen tudata ad, a szikrája sincs bennem. És gyanítom, hogyha valami véletlen folytán összeszednék egy csajt, akkor se tudnék mit kezdeni, hiszen úgymond félek az emberektől. Tehát ha egy új társaságba kerülök, mindig attól félek, hogy bennem a hülyét látják meg, ami, mint írtam, múltbéli tapasztalatok miatt van.
Tudom, hogy vannak ennél nagyobb gondok is, de tényleg félek. Ilyenkorra már mindenki túlvan már néhány alapvető dolgon. Én semmi nem vagyok túl. Nincs ezen kívül semmi bajom, jó körülmények között élek, de ennek ellenére egy szorongás az életem. Nagyon szeretnék nyitni a csajok felé, bár azt, hogy 17 éves koromig semmit nem csináltam, nem tudom, hogy elfeledtetné-e.
Félek, mert egyre jobban frusztrál, hogy itthon ülök, a napfényes időben, amikor mindenki más a a haverjaival lóg, meg szórakozik. Szinte felőröl ez a tudat, hogy elvesztegetem az éveimet.
Szakembernél már voltam, nem sokat segített.
Köszönöm a válaszokat előre is! Írjatok!
válasza:én is hasonlóan vagyok csak nem ennyire súlyos, és én néha azért eljárok meg minden, haverok is vannak, csak ott van a gond hogy sose jön össze semmi, bár igaz h még csak ugy egy fél éve vagyok rajta a témán, és nem is annyira komolyan.. szerintem ne szakemberhez járj, hanem társoságba, a suliba vagy valahol biztos vannak barátaid, akikkel nincs ez a szorongó érzésed, meg nem érzed vesztes, kiközösitettnek magad.. velük próbálj meg lógni, esetleg valami neked megfelelö buliba elnézni.. más nem fog változtatni az életeden, neked kell! és csak ugy tudsz ha elhatározod magad és megteszed.. ábrándozni nem elég! határozdd el hogy megváltozol és ne érdekejjen mások véleménye.
remélem segitettem ;) 17/f
válasza:Ismerkedj,és növeld az önbizalmad.
Pl: kezdj el egy kicsit gyúrni,vagy egy új frizura,ruhák,és lehet,hogy ettől több önbizalmad lesz.
26/L
nekem ugyanebben az életkorban kezdődött, és lassan 10 éve tart. nagyon hasonló tünetekkel és a szociális kapcsolatok hiányával, bezárkózással. furcsa, hogy különösebb okom nem volt rá, nem ért családi trauma, viszonylag jó körülmények között éltem, jól tanultam, egyszerűen csak képtelen voltam kapcsolatokat kialakítani.
sok mindent megpróbáltam, de végül mindig visszakerültem a kiindulási pontra. néha már az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy ez személyiségfüggő, vannak olyan emberek, akik eleve zárkózottak, magukba fordulók. nem is lenne ez baj, ha közben nem vágynék annyira arra, hogy "normális" életem legyen, olyan, amiben vannak barátok, van szerelem, nemcsak annyi, hogy elvégzem a napi munkám és megteszem a kötelességeim.
megoldást nem tudok neked mondani, mivel azóta is ezzel a problémával küzdök, csak gondoltam írok, hogy nem vagy ezzel egyedül, másrészt 17 évesen még semmiről sem késtél le, látod, olyanok is vannak, akik majd' 27 évesen ugyanitt tartanak.
válasza:Hát én ma is megyek bulizni a barátokkal.
Magányos vagyok de ők mindig segítenek hogy ne érezzem annak magamat.Hiszen ezért a barátaim.
Talán tenned kellene annak érdekében hogy jobban legyél.Ha szórakozni akarsz akkor menj el szórakozni stb.....és ne mondd azt hogy nincsen rá lehetőség mert van.
Az egyik barátom nagy depressziós.Mindig én segítettem át a nehéz időszakokon.Elmentünk bulizni,inni, társaságba jártunk stb...és láss csodát jobban lett
Ha meg nincsenek barátaid akkor menj el egyedül és ismerkedj.Nem olyan nehéz az...
20F
válasza:Szia! Mivel a gondod eléggé összetett lehet, csak puhatolódzni tudok annak alapján, amit leírtál. Lehet kiút, csak nehéz rátalálni, és sok erőfeszítésbe kerül. Szerencsére azt írtad, anyagi gondjaid nincsenek, így ilyen tekintetben biztonságban vagy. Szerintem amit először el kellene érni, hogy önmagaddal jobb viszonyban legyél, hogy jobban szeresd és becsüld saját magad. Ha ez már adott, könnyebben nyithatnál más emberek felé is.
Ez persze nem megy hipp-hopp. Írtad az arcbőrödet. Ha nagyon pattanásos, nagy segítség, ha kezelteted kozmetikusnál. Ebben szerintem mindegy, hogy fiú vagy lány vagy, pattanások végett akárki járhat, szépen ki lehet a bőrt tisztítani. Így a bőröd miatt már annyira nem kellene aggódnod.
Tapasztaltság...Írtad, hogy ilyenkorban, 17 körül az emberek nagy része már túl van pár dolgon, te pedig nem. Erről kellene megpróbálnod úgy gondolkodni, hogy ne legyen benned gát. Sokan vannak, akik 17 évesen még semmin nincsenek túl, vagy csak egy-egy csókon. Vannak olyanok is, akiknek a főiskolán, 18-19 évesen lesz először kapcsolata, és bármiféle testi kontaktusa. Nincs ezzel semmi baj. És aki már túl van egy-két dolgon, az miben értékesebb ember a másiknál? A tapasztalt pont annyit ér emberileg, mint a tapasztalatlan. Nincsen az arcodra írva, hogy nincsen tapasztalatod. Egyrészt ez szerintem egy normális gondolkodású, veled egykorú lánynak teljesen mindegy kell, hogy legyen. (Nehogy már azért szeressen valaki, mert hú de milyen tapasztalt vagy...) Másrészt, ha nem akarod, nem kell senkinek elmondani ilyet egy ismerkedés kezdetén. Ha pedig kialakul egy kapcsolatod, akkor majd folyamatosan megszerzel te is minden tapasztaltot:).
Én 16 évesen csókolóztam először, és nem is történt semmi több velem egészen 20 éves koromig. Van olyan barátnőm, aki 20 évesen csókolózott először. Olyan is van, akinek 22 évesen még nem volt egy komoly kapcsolata sem. Na és? Ettől ők kevesebbet érnek? ...Dehogy is. Nem mindenki tapasztalja meg az intimitást már tizenévesen. Normális lányok pedig nem annak alapján ítélnek meg, hogy mennyit tapasztaltál már.
válasza:Nem vagy egyedül a problémáddal. Én is hasonló helyzetben vagyok mint te. Csak én már ott tartok, hogy szó szerint a számítógépben élek, mert mást nem tudok csinálni. A szakemberek nekem sem tudtak segíteni. A elszenvedett sérelmeket kellene feldolgozni valahogy.
Egyszer azt mondta valaki nekem, hogy v.milyen komoly sokknak, nagy megrázkódtatásnak kellene érnie, ami talán helyrerázna ...
válasza:18:54 vagyok megint.
Tapasztaltság, arcod kivesézve.
Több önbizalom. Egyrészt ne gondolod a tapasztalatlanságodat hátránynak. Másrészt pedig ha van szabad időd, töltsd el úgy, hogy az örömet okozzon neked. Írd össze, mi az, amit szívesen csinálnál, mégsem tetted meg már rég óta. Ha szeretsz, jár el kirándulni. Ha nincsenek barátaid, de jó a kapcsolatod a családoddal / veled hasonló korú rokonaiddal, akkor velük. Nézz olyan filmeket, amik megnevettetnek, amiket szeretsz. Vagy kezd el egy új hobbit, bármit, ami érdekel. Vagy tanulj főzni, az hasznos mindenkinek. ...Persze tudom, egyedül sok minden nem túl érdekes. Azt kellene megkeresni, kik azok az elérhető emberek a környzetedben, akár barátaid, közeli ismerőseid vagy családtagjaid közt, akiket be tudnál vonni a programjaidba, néhány időtöltésedbe.
Ha kicsit jobban tudnád érezni magad a bőrödben, és nem lenne negatív a gondolkodásod, talán az ismerkedés is könnyebben menne. ...Az egy más kérdés, hogy kell-e, hogy menjen. Megértem, hogy szeretnél barátnőt. De nem mindig olyanok a körülmények, hogy tud az ember magához valót találni. Hidd el, lesz még rengeteg alkalmad ismerkedni, egyetemen, főiskolán biztosan. Nekem 21 évesen volt először olyan barátom, akit tényleg tudtam szeretni. Ki kellett várni...
Ha egy rossz emléked van, konkrét eset, amikor bántottak, azon nagyon nehéz átlépni. ...Mégis lehet, csak nem hipp-hopp. Mik a jó tulajdonságaid? Írd fel őket egy papírra. Ha nem jut sok az eszedbe, kérd meg a hozzád közel álló embereket, hogy mondjanak ők is. Tudatosítsd magadban az erős oldaladat, és tartsd mindig szem előtt. Legyél rá büszke. Minden embernek van jó oldala.
L/22
Én 26F vagyok és ugyan ebben a cipőben járok....
Én még soha egy lány kezét sem fogtam meg. Azt hiszem, hogy soha nem is fogom....
Néha próbálkozok a lányoknál, de eddig sikertelenül...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!