Unalom, magány-hol a kiút?
Már több mint egy éve járok pszichiáterhez, gyógyszert is szedek(antidepresszáns+frisium), megpróbálok minél többet megtenni, hogy jobban legyek, barátokat szerezzek és végre beilleszkedjek valamilyen társaságba:
-járok ugye az orvoshoz
-csoportfoglalkozásra is járok, ami ilyen...önismereti meg tanulásmódszertani elemeket meg ilyesmiket tartalmaz, de ezen még csak egyszer voltam, de itt se találtam olyan igazán szimpatikus embert
-szerdánként meg tanulástechnikára fogok járni
-péntekente énekkar
Szóval én próbálok kimászni a gödörből, de mindig visszacsúszom. Teszek egy lépést előre, aztán akaratomon kívül kettőt hátra.
Már annyira elegem van, nagyon durva hangulatingadozások, sírógörcsök stb.
Magányos vagyok, üres, nincs hobbim, pedig sok mindent csináltam, de mindent meguntam, olyan dolgot meg minek tegyek, ami nem okoz örömet? Mondjuk pl. az énekkart is unom, de már ott tartok, hogy inkább unatkozom ott, de legalább vannak körülöttem emberek. A suliiban ha megpróbálok bekapcsolódni egy beszélgetésbe, észre se vesznek. Nem tudom, hogy jutottam ide, régen normális voltam. Tudom, hogy ez a kor elég kritikus időszak, de az én állapotom már átlépte a normalitás kereteit és a gyógyszerek sem segítenek.
Viszont a buliban sem éreztem jól magam, olyan mintha egy üvegfal választana el e többiektől. Nem tudtam velük mit kezdeni.
Mit tehetnék mér, hogy végre legyenek barátaim és boldog legyek?
16 éves lány vagyok
Az elég gáz, hogy 16 évesen bogyókkal tömöd magad. Ez felelőtlenség az orvos részéről is.
A pszichoterápia szart se ér, ezt tudom jól.
A megoldás számodra a környezetváltozás és a megszokott ingerek kibővítése, a napi rutin felborítása. Hogy ez konkrétan miben nyilvánulhat meg, azt az egyén ismerete nélkül nem lehet megmondani.
Menj el a Vidámparkba sikítozni. Ülj föl valami fejre állítós, pörgetős, ledobós monumentális cuccra, egy kicsit jobban leszel utána. Ott biztos nem lesz üvegfal meg unalom.
Egyébként én is azt javasolnám, hogy válts pszichológust. Kezdj egyéni terápiába mással. Ahány pszichoember annyi módszer és megközelítés, lehet, hogy másik már eltalálja hogy kell veled bánni.
A gyógyszereken én is csak pislogok, hogy lehet 16 évesnek adni?! Persze, lehet fiatalnak is komoly problémája, de akkor is a végső megoldásnak kell lennie. Mikor pl. enerváltan már a lakásból nem tudsz kilépni hosszú hetekig-hónapokig.. De hát, ha te ilyen eltökélt vagy, küzdesz, hogy társaságban legyél, kezdj magaddal valamit.. azon se csodálkoznék, ha már maguktól a bogyóktól nem tudsz kilépni az üvegfaladból és jól érezni magad.
ööö nem hinném, hogy bármi ilyesmire fel mernék ülni a vidámparkban:S
A gyógyszereket azóta egyébként abbahagytam a mellékhatások miatt...
Környezetváltozás? hm..iskolát nem szeretnék váltani, mivel ez az egyik legerősebb gimi a megyében, máshol nem hinném, hogy ilyen jó lenne a tanítás..az iskolával nincs gond. A gond azzal van, hogy nem tudok beilleszkedni. Néha úgy érzem magam, mintha átlátszó lennék..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!