Hogy beszéljem ezt meg a sógornőmmel tapintatosan?

7.

Nem éreztük feltétlenül azt 17 évesen, hogy egymáshoz kellene járkáljunk, nem volt igényünk ilyesmire. És lám így is felnőttünk és a kapcsolatunk is jutott valahova.

És mint írtam. Ebédelhet náluk a srác, csak az "extra" családi vacsikra, közös nagycsaládi karácsonyra nincs meghívása.

Én tiszteletben tudtam tartani, amikor a szüleim, vagy a párom szülei úgy érezték, hogy valahova nem hívnak, mert még nem tudtak rám családtagként tekinteni. Nem mindig esett jól, de sosem volt egy rossz szavam sem.

8!

Azt azért írtam, mert én 2-3 hónap után nem hogy ebédelni, de korty vizet meginni is szégyelltem felmenni. Ezzel szemben a srác néha ott ebédel meg ilyenek. És ezt nem féltékenységből, hanem pont abból a szempontból mondtam, hogy nincs amire féltékeny legyen, mert mikor mi voltunk ebben a helyzetben (18 évesek) fel se jártunk, nem hogy ebédelni. Tényleg nincs semmi féltékenység bennem. Végig az én döntésem volt, ameddig nem mentem fel hozzuk, a párom szülei sosem zárkóztak el :)

És amúgy próbáljuk bevonni őket a saját életünkbe is, pont, hogy ne érezzék magukat "kitaszítva" múlt hónapban is voltak nálunk kettesben 3 napot...

Hát ezért nem értem a hisztiket.

:D szövegértelmezés zéró. Mindegy, gondoltam adtok valami jó ötletet.

Köszönöm a nem támadó jellegűeket.

Semmi bajom azzal, hogy a srác ott eszik, vagy azzalm hogy ők mit csinálnak. Ezt is csak azért hoztam fel, hogy ha a két kezdetet egymás mellé raknánk látszódna, hogy mi még itt sem álltunk 3 hónap után. De mint mondtam az én döntésem volt, most sem döntenék másként. tehát senkire nem vetítek semmit, pont, hogy különösebben nem érdekel, hogy mit csinálnak. Csak gondoltam megpróbálok segíteni ezen a patthelyzeten, mert már kezdtem megsajnálni a sógornőmet...ugyanakkor kezdett idegesíteni az állandó cirkusz.