Egyedülálló/egyedülmaradt 30 éven felüli emberek, ti hogy érzitek magatokat? (Bővebben lent)
Leginkább férfiak válasza érdekel, de írhatnak nők is. Azt kérném, hogy minden hozzászóló írja meg, hogy férfi/nő és hogy hány éves
Arra lennék kíváncsi, hogy miért maradtatok egyedül?
Volt hosszabb vagy rövidebb kapcsolatotok és ha igen, milyen minőségűek voltak?
Hogy érzitek magatokat? Milyen az egyedülálló élet? Sikerült megvalósítani önmagatokat?
Mihez kezdtetek/kezdtek a nemi vágyaitokkal? Hogyan élitek meg vagy hogyan fojtjátok el?
Összességében mit gondoltok, megérte egyedül maradni? Könnyebb így boldogulni, sikeresnek lenni, megvalósítani a céljaitokat?
Nem hiszem, hogy 30 felett el kéne magát ásni az embernek. Sőt!
Én 25 éves vagyok és mindig is idősebb partnereim voltak, idősebb partnerekre vágytam.
Egy egy 30 feletti nő vagy férfi még egyáltalán nem idős.
35 alatt számomra nem jöhet szóba senki ha ismerkedésről van szó...
A 30-40-50-60 éves emberek válasza is érdekel. A 30-al csak egy alsó határt húztam meg. Ha 50-re adnám az alsó határt, akkor kevesen írnának, ha 40-re akkor is. Gondoltam 30-at mondok.
És egy kicsit hosszabb, beszédesebb válaszokra számítottam
1. Mert fiatalon nem akartam elkötelezni magam, most meg már nem találok megfelelő társat.
2. Igen, voltak. Hosszabb és rövidebb is. 3 élettárs, ezek 2-3 évig tartottak. Voltak pár hetes, pár hónapos "járások" és sok alkalmi.
3. Jól érzem magam.
4. Jó az egyedülálló élet. Van előnye és hátránya is, de már meg is szoktam, így nem is szándékozom ezen változtatni.
5. Még nem, de jó úton haladok.
6. Nemi vágyat nem kell feltétlenül elfojtani, mert szexpartnert bármikor lehet találni.
7. Nem érte meg egyedül maradni, de ha fiatalon nem talál társat valaki, később már nem is érdemes keresni.
8. Most még könnyebb boldogulni, de idős korban, amikor a nemlétező gyerekek segítségére szorulnék majd, akkor biztos nagyon rossz lesz.
44/F
29 éves nő vagyok, egyedülálló.
Szeretek így élni. Nekem sajnos nem nagyon megy az alkalmazkodás, és nem is vágyom rá. Bőven elég az, hogy sok barátom van, és hogy imádom a családomat. Emiatt nem vagyok magányos annak ellenére, hogy nincs párom.
Nem vágyom arra egyáltalán, hogy egyetlen ember mellett elkötelezzem magam, és gyereket sem szeretnék.
Szeretem, hogy akkor és oda megyek, amikor és ahova csak szeretnék. Utazhatok, színházazhatok, mozizhatok, stb. kedvemre. Nem kell senkivel egyeztetni, senkinek az "engedélyére" várni.
Nincs, aki a fejemhez vágná, hogy túl sokat dolgozom (mert van az sokszor napi 12-13 óra is...), vagy hogy miért megyek be az irodába sokszor hétvégén is, és csinálok magamnak helyette inkább egy szabad délelőttöt munkanapon. Én osztom be az időmet (szerencsére nagyrészt a munkában is), és senkinek nem kell elszámolnom vele.
Számomra megérte egyedül maradni, továbbra is ezt tervezem.
Nem ismersz engem, ezért ne próbálj meg a jövőmre nézve jósolni.
Törődj a saját életeddel, és azt úgy éld, ahogy te jónak látod. Az enyémmel pedig ne foglalkozz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!