Hogyan állítsam le a férjemet, az új hobbijáról, ami elég drága?

nem értem miért ne fényképezhetne, ha azt szeretné? azért, mert a férjed, még nem a tulajdonod, nem zárhatod be a lakásba..

ejj.. ne haragudj, nem bántani akarlak, de azért mert lett egy babátok, még nem kéne bekorlátoznod! amíg a babának megvan mindene, addig hagyd, hadd fényképezzen! gondolj bele, még mindig ezerszer jobb, mintha játékgépezne, vagy inna, vagy kurvázna.. ezek is mind viszik a pénzt. a fényképezés még jó is lehet, hisz gyönyörű képeket csinálhatna rólatok, a babáról, amiket később könnycsorgatva nézhetnétek közösen.

ha cseszegeted, csak elriasztod magad mellől.. én megértem, hogy nehéz egy babával, meg úgy érzed, hogy te csinálsz mindent a babával kapcsolatban, de egy pasinak idő kell ahhoz, hogy felfogja, hogy apa lett, és már nem csak ketten vagytok..

inkább bíztasd, és kérdd meg, hogy csináljon sok szép képet a közös babátokról!

ha meg tényleg betegesen költi a pénzt a hobbijára, akkor le lehet ülni megbeszélni, hogy oké, vegye meg amit szeretne, de csak miután a babának meg lett mindene, ami kell, mert mégiscsak egy kis életről is gondokodnotok kell!mondd el, hogy neked is lennének vágyaid, vagy hobbijaid, amiket csinálnál, de most az elsődleges feladatotok szülőnek lenni!

Jajj, szerintem meg nem kell mindenből azt leszűrni, hogy azt hiszi a tulajdona... én teljesen megtudlak érteni! És szerintem is logikus, hogy inkább a babára kéne költeni a pénzt (elvégre egyáltalán nem olcsó semmi) és nem éppen egy hobbira... tök mindegy mi az.

És milyen általános hülye duma, már ne is haragudj, hogy "elvégre csinálhat rólatok gyönyörű képeket".. igen, egy fényképező gép arra való. Nah mindegy, bocsi az off-ért, de tudd, hogy nem vagy hülye, hogy így gondolkodsz.

Szerintem beszélj vele, nyomatékosan, és kössetek "alkut", hogy egy bizonyos idő után majd az is belefér, de most nem.

Szerintem előt kéne kovácsolni a hátrányból. Akár hobbiként elmehetne esküvői fotósnak is. Akár. De ez csak tipp.

Beszéld meg vele, hogy űzheti ezt a hobbit, de csak mértékkel! Magyarázd el neki, hogyha így kapkod sosem lesz profi. Mond meg neki, hogy vannak fontosabb dolgok is az életben, mint a fotózás. Például most a baba. De semmiképp ne tiltsd el, csak mértékkel űzze ezt a hobbit.

Megértem a problémádat, az én párom fotós. Mi nagyon sokáig nem voltunk közös kasszán, így nem is érdekelt, hogy mire költ és mennyit, mit vesz és mennyit keres azon, mennyiért dolgozik. Együtt éltünk már akkor is, nagyon szerettük egymást már akkor is, de anyagi téren nálunk megmaradt sokáig a "Ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz." elv. Én teljesen máshogy állok az anyagi dolgokhoz, mint ő, ezért nem is akartam odafigyelni az ő pénzügyeire. Igaz, nem mindig értettem meg, hogy miért kell kb 1 millát költenie a gép és a kiegészítők komplett cseréjére, főleg, hogy akkor már a fotózás csak másodállás volt, sőt, el-eltűnt, azokat a munkákat pedig amit elvállalt, azt a régi rendszerrel is meg tudta volna csinálni. De mindegy, nem érdekelt. Alapszabály volt viszont, hogy egy-egy kiköltekezés után én nem voltam hajlandó hallgatni, hogy a kocsicsekk késésben van, vagy bármi egyéb állandó kiadást most nehéz lesz kifizetni.

Most viszont babát várok, így pár hónappal ezelőtt közös kasszára váltottunk. Én előtte tisztáztam vele azt, hogy kösse fel a gatyáját, szokjon hozzá a gondolathoz, hogy apa lesz és családfenntartó, amivel együtt jár, hogy néhány dologról le kell majd mondani. Nem örökre, csak szabad már annyira hirtelen döntéseket hozni, mint eddig, mert ha ezentúl aránytalanul sokat költ bármelyikünk nem létfontosságú dologra, akkor annak nem csak annyi lesz a hátulütője, hogy mi ketten eszünk krumlistésztát a fizetős előtti héten éjjel-nappal, hanem a gyermeknek sem tudok majd mit enni adni. Márpedig ilyen nincs, mert bennem kialakult a fészekrakó ösztön és az első ilyennél meg is hirdetem az index-ben a komplett berendezését, amit vásárolt. Persze ugyanez megy vissza is, ha én csinálok hülyeséget, akkor az én fejemet is meg lehet kocogtatni. Mindketten összefoglaltuk röviden, hogy mi az, ami belefér, mi az amiről le kell mondanunk és milyen szintre kell eljutnunk anyagilag, hogy elég biztonságban legyünk és mire szeretnénk mégis pénzt áldozni úgy, hogy az valójában nem létszükséglet (például utazás). Ez eddig még működik. A páromnak sem volt könnyű, de hamar felfogta, hogy most sokkal nagyobb a felelősség rajta, hiszen a kis családunk anyagi helyzete és biztonsága a következő két évben tőle függ (én még dolgozom, és maradok is, amíg még lehet, szülés után is fogok ugye pénzt kapni, de az fele annyi sem lesz, mint amit eddig megkerestem, tehát a bevételünk kevesebb lesz). Amikor ő ezt tudomásul vette és végre átérezte, akkor viszont hirtelen olyan komolyan vette az egészet, hogy napokig az anyagiak miatt aggódott, szinte alig aludt. Azóta már megtalálta az aranyközéputat.

Próbáltad már ezt te is érzékeltetni vele? Csak határozottan. Nem bántóan, vádaskodóan és fenyegetően, hanem inkább érvekkel, józan paraszti ésszel.

Arra, hogy egy órát tölt veletek nem tudok mit mondani. Az nagyon kevés, szerintem én ettől be is fordulnék. Erről is határozottan el kell vele beszélgetned, érzékeltetned kell, hogy neked szükséged van a társaságára és ugyanúgy szükséged van néhány órás szabadságra, ha nem is minden nap, de legalább néhányszor egy héten. Ha nem napi 15 órát dolgozik a férjed (márpedig nem hiszem), akkor igenis meg lehet szervezni azt, hogy munka után ő vigyáz pár órát a babára, te pedig mész és intézed a dolgodat, vagy csak kiszellőzteted a fejed. Hétvégén (vagy amikor szabadnapos) pedig közös programokat kell szervezni, kirándulni, csavarogni, főleg most, amíg még jó idő van. Mondd meg neki, hogy nem ebből áll egy férfi, így maximum egy szülőktől frissen elkerült, első néhány fizetését költő agglegény viselkedhet. Hasonló esetben (ha szép szóval nem megy) én simán elhúznék otthonról néhány hétre kikapcsolódni babával együtt, hogy legyen a páromnak ideje átgondolni, hogy mire is vágyik és mi akar inkább lenni: agglegény, vagy apa.

És nem, nem azért tenném mindezt, mert egy hárpia vagyok és oda akarom kötni a szoknyámhoz a páromat, hanem azért, mert ebben az életszakaszban így kell viselkednünk, ez a szerepünk és biztos vagyok benne, hogy ha hirtelen én bolondulnék meg és én lennék az, aki napi egy órát tölt a családdal (viszont legalább kétszer ennyit a hobbimmal), akkor a párom ráncigálni vissza engem a valóságba.

Szerintem nem a leállítattáson kellene lennie a hangsúlynak, azt beszéljétek meg, hogy a költségvetésetek mit bír el egy hónapban - és ennek függvényében - költséteke el a pénzeteteket. Javasolhatod azt is, hogy ha többet szeretne áldozni a hobbijára, akkor keressen rá több pénzt.

Egyébként azt érzem mérges vagy a férjedre és általában nem jöttök ki jól. A hétköznapi éleben mennyire tudjátok megbeszélni a problémátok? Nem vagy rigonólyás a férjeddel? Ha túlságosan be akarod szabályozni, akkor lehet emiatt menekül a hobbijába menekülve a felelősség alól. Ha elfogadod a hobbiját és a TÁMOGATÁSÁT KÉRED és nem követeled a mindennapokban/gyereknevelésben akkor sokkal jobb lehet a kapcsolatotok.

Egyébként meg tényleg sokkal jobb a férjed hobbija, mintha inna, drogozna, vagy nőzne.