Joggal elvárhatják tőlem, hogy részt vegyek a temetésen?

Szerintem pedig,ha annyira szeretted a nagymamádat,akkor tiszteld meg,hogy elmész a temetésére.

Persze,ha tényleg nincs kire hagynod a picit,akkor meg kell hogy értse a család is.

Ha a te lakhelyeden lesz a temetes, akkor igazabol csak a temetobe kell kimenned. Esetleg ha lesz elotte meg szentmise is, akkor oda is menjel el.

Ha a pici szopik akkor eleg nehez lesz megoldani. Ha segiseged sincs, csak a szivtelen csaladod, akkor pedig tenyleg nehez lesz megoldani.

En megertelek teljesen, hiszen neked a pici 100%-ban az elso most. A csaladod a halott miatt stresszel, de neked minden miatt kell. A nagyi miatt is es a pici baba miatt is. Nem konnyu. Ha megtudod oldani segitseggel es a babat sem szoptatod, akkor menjel el! Ha nem tudod megoldani, mondd a csaladodnak, tagadjanak ki. Ha nekik ez megeri?! Szegyelljek magukat, de nagyon!

Ez egy vidéki temetés,vagy helyben lenne?

Ha elmész a szertartásra(templomi)gyászmisére a babakocsiba aludhat,ha meg sír láthatják,hogy nem ok nélkül akartál távol maradni.

Ezt ne kockáztasd be. Mi összevesztünk a rokonsággal egy temetésen, kicsit más szitu, de a lényeg hasonló. Nem beszélünk azóta.

A kitagadással durva fenyegetőzni, de nézd az ő szempontjukból is. A gyereked felnőtt fejjel bejelenti, hogy nem megy el anyud temetésére. Kibuknál rá te is rendesen szerintem.

Aki egész életében másokért él, az nem hangoztatja ezt és a nem egy nehéz helyzetben kezd el arra vágyni, hogy vele is foglalkozzon végre valaki.

Más az, ha azért nem tudsz elmenni a temetésre mert nem tudod kire hagyni a picit (se rokon, se barátnő, megbízható szomszéd?) vagy mert szoptatsz még és messze van a temetés vagy azért nem mész el, mert fáradt vagy depis és veled is foglalkozzanak végreeeeeeee.... Utóbbi esetben nagyon megbántódnék a családod helyében és meglenne a véleményem az önzőségedről. Az előző eset megérthető, de csak ha mindent megteszel, hogy találj babavigyázót és nem találsz vagy ha tényleg messzire kellene utazni.

Szerintem a mi kultúránkban ez nem kérdés.

Megtiszteljük a halottainkat azzal, hogy elkísérjük az utolsó útjukra. Nem lesz rá több lehetőséged, ne tegyél ilyet, hogy nem mész el. A család is joggal bántódik meg, kifelé ezzel azt nutatod, hogy nem szeretted, tisztelted őt, amit lehet, hogy a családod tud, hogy nem így van, de a szégyent nekik kell elviselni helyetted majd, amit ismerősökkel szemben éreznek majd.

Nekem kicsi gyerekeim vannak, ha kell, elvinném őket.

Mondok példát: unokahúgom szülés előtt állt közvetlenül, mikor meghalt az apukája. Értelemszerűen fel se merült benne, hogy őneki nem jó most egy temetés, nem jó álldogálni, értsék meg. Természetesen ott volt, hatalmas hassal, kapott széket, mindenki vigyázott rá, de erkölcsi kötelessége is volt ott lenni (őbenne fel se merült, hogy ne menne el...). Neki még nehezebb lehetett, szülés előtt, gondolj bele. Hogy ne fázzon fel, ne ártson a babának, ne ájuljon el, stb.

Úgyhogy menj!

"Nagyon nem hiányzik a temetésen való részvétel."

Ez senkinek nem hiányzik. De ugyanígy orvoshoz menni, beteget látogatni, gyereket ápolni, idős nagyszülőt pelenkázni sem hiányzik, mégsem kérdés hogy megtegyük-e. Sokszor az sem hiányzik, hogy munkába menjek reggel, mert nincs kedvem. De nem arról szól az élet, hogy csak azt tegyem, ami éppen NEKEM éppen akkor a legkellemesebb. Ezt nem magadért teszed, hanem a családodért és ha hiszel benne, hogy lát fentről, akkor a nagymamádért is.