Miért lakik a legtöbb nő az anyósánál, a férfi szüleinél, mikor nagyon soknak konfliktusa van az anyósával?

Az anyos azt gondolja, hogy az egy szem pici fia csak az ové és senki nem veheti el tole. Szerintem ebbol sok probléma van. Mi ezért vettunk kulon házat.

Mi azért élünk anyósommal, mert nélkülünk éhen halna. Ez elég egyszerű fogalmazás, de igaz. Életem legnagyobb hibáját követtem el akkor, amikor odaköltöztem. És nem azért, mert nem szeret, nem lehet kijönni vele, hanem azért mert a végletekig kihasználja, hogy szeretjük és mindent megtennénk érte, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben. Az más kérdés, hogy így mi nem tudunk haladni arra, amerre kellene.

Én csak az én esetemet tudom leírni. Az exférjemmel 10 évet éltünk az ő szülei házában. Hogy miért nem az én szüleimnél, annak több oka is volt: 30 nm-es egyszobás lakásban élnek a szüleim, az ő szülei pedig családi házban. A volt férjem soha nem tudott volna Bp-re költözni, mindig is falun lakott családi házban. Valahogy kompromisszumot kellett kötni, így hát anyóshoz mentünk. Albérletre nem akartuk a pénzünket kidobni, mert akkor soha nem lett volna remény sajátra. Azóta mióta elváltunk én is vettem egy lakást és úgy tudom a volt férjem is vett telket és hamarosan építkezik rá. Nagy vonalakban ezek voltak az okok. A második férjem anyukája sokkal jobb anyós, nála is laktunk 5 hónapot két lakáscsere között. Szintén azért, mert Neki 3 szobás lakása van, ugye anyukáméknak pedig 1. Ráadásul akkor már 3-an voltunk fél éves volt a kislányunk. De már az első héten összevesztem az anyósommal, szóval hiába sokkal jobb, azért az ellentétek megvoltak és azóta sem tudjuk ezt elfelejteni, úgyhogy meg is vannak. Szóval sokszor az ésszerűség miatt, illetve mert nincs más lehetőség, azért laknak anyóssal.

Ezek szerint, majd ha anyós leszek, a lányom lakhasson nálam a családjával, de a fiam NE, mert azzal egy fizetett ellenséget engedek a házamba? Aki majd mindent elfogad, közben pedig alapból utál és szidalmaz? Szép jövő.