Hogyan oruljek ennek a helyzetnek?

Én. Ráadásul én egy nem túl jó (mostmár látom) kapcsolatban lettem terhes. Megtartottam, mert nagyon féltem, nem akartam kisérteni a sorsot, hogy esetleg nem eshetek többet teherbe (már volt előtte abortuszom). A terhességet sem úgy éltem meg, mint mások, akik simogatják a hasukat, beszélgetnek vele. A szülés után 2 hónapig a kötelesség vezetett, nem az anyai érzelmek. Aztán egyszer csak megváltozott minden. Anyu szerint rólam mintázták az anyatigrist. :-) Most 17 éves a lányom, IMÁDOM. Az akkor pasimmal a lányom 1 éves korában szétmentünk, és most 14 éve egy fantasztikus párkapcsolatban élek. Ezzel csak azt akartam mondani, valószínű nem fogod tudni erőltetni, hogy örülj a helyzetnek. De hidd el előbb utóbb meg fogsz változni. Nem bántam meg, hogy megtartottam a gyereket, sőt. Életem leggyönyörűbb része :-).

Mi terveztük a babát, ennek ellenére folyamatosan kétségeim voltak saját magammal kapcsolatban. Még a születése után is. Kellett egy bő fél év, mire rájöttem, hogy tök jó anya vagyok, és egyáltalán nem olyan az egész, mint gondoltam volna! :) Ha tudom, hogy ennyire csodálatos dolog ez, már előbb belevágtam volna! :) Ne félj, szuper jó lesz, csak légy saját magadhoz türelmes, és hagyj időt a fejlődésre, tanulásra! Menni fog! :) N31