Hogyan tudnék segíteni a szüleimnek? Eltűnt testvéremről van szó.

Röviden és érthetően megpróbálom leírni, mi történt. Van egy bátyám, aki miatt felhívott múlt kedden egy régi barátnőm, hogy mit tudunk róla, mert ők napok óta nem hallottak róla semmit, nem ment el az utolsó vizsgájára az egyetemen, telefonja kikapcsolva, lakásán nem nyit ajtót. Ez kedd éjjel volt. Hosszas telefonálgatások után végül arra jutottunk édesanyámmal, hogy másnap reggel ők is indulnak Szegedre (Pestről), meg én is Veszprémből. Az egész éjszakánk idegeskedésből állt, hogy vajon mit fogunk másnap találni, képzelhetitek... végül a lakásán sem volt tesóm, telefonja ott hagyva, számítógépe is. Rajta a jelszavak, PIN kódok... Egy táskába összepakolva jó néhány könyv, meg néhány más dolog, amit ő fontosnak tartott - később kiderült, szeretné, ha ezeket megőriznénk neki. Sok idegeskedés, telefonálás után kiderült még szerda este egy nekünk címzett postai levélből, hogy szeretne elköszönni tőlünk egy időre, mert besokallt az egyetemtől és úgy általában a mai társadalomból, társadalmi elvárásokból is elege van. Elindul, hogy megvalósítsa gyerekkori álmát, azaz utazgasson és kószáljon csak úgy a világban, célok és kötelezettségek nélkül.

Tudom, hogy mivel nagykorú, sem a rendőrség, sem mi nem tehetünk semmit. Az én fájdalmam elenyésző ahhoz képest, amit a szüleimnek kell most átélniük, feldolgozniuk. Nem értik, hogy miért nem állt eléjük (vagy bárki elé) a testvérem, és miért nem mondta el nekik, mit tervez? (amit egyébként többször megpróbált már régebben, sikertelenül... 3szorra már nem volt elég bátorsága ehhez, azt írja). Egyébként szüleim semmit nem rontottak el a nevelésünkben, abszolút baráti és közvetlen a kapcsolatuk mind velem, mind a testvéremmel. Úgy gondolom, mindent meg lehet velük beszélni, és tudom, hogy ezzel a bátyám is így volt.

De mit tehetnék? A családból mondhatni még mindig nekem a legkönnyebb, hiszen nekem "csak" a testvérem, de a szüleimnek a gyermekük!!! Szeretnék nekik valahogyan segíteni! Amennyit csak tudtam múlt hét szerda óta, velük voltam, de most nekem is elkezdődött az egyetem. Félek, mi lesz, ha kettesben maradnak? Egymást fogják vajon hibáztatni? Vagy önmagukat? Esetleg apu megint inni fog, mint aznap este? És én mit tehetnék innen, 100 km távolságból? Én megbirkózom a testvérem hiányával, de anyuékkal mi lesz?

Ha van valami jó tanácsotok, kérlek, segítsetek! Bár már az is sokat segített, azt hiszem, hogy leírtam itt. Most először tudtam sírás nélkül "beszélni" erről.