Milyen volt egykén felnőni? Hogyan bántak veled a szüleid? Milyennek emlékszel vissza magadra? Milyen egyedüli gyereket felnevelni?

A cuccaimra nagyon vigyáztam olyannyira,hogy barátnőm kislányai 21 év után megkapták az összes játékomat,mesekönyvem, disney ágyneműm stb stb stb.

Volt két unokatesóm, testvérként nőttünk fel,habár nem találkoztunk naponta,tőlük tanultam és örököltem.

Anya-apa kedvence voltam,de nem kényeztettek el, adtam mindig szívesen és már 17 évesen elkezdtem dolgozni (én voltam az első az egész suliban)

Jó gyerek voltam,de tényleg,sosem hisztiztem, ritka volt,hogy kértem játékot,alapvetően kamasz korban kezdtem el lázadni,de akkor is inkább a véleméyem miatt és,hogy apám nem engedett bulizni és pasizni(de anyuval megoldottuk falazással:D)...

Nem tartom magam olyannak aki egykeként nőtt fel,bár volt hátrányom vagyis van is azthiszem

Szia!

Én egyke voltam, de az az érdekes, hogy nem az a "klasszikus" fajta, aki mindig magára gondol; merthogy ugye azzal jönnek, hogy az egykék nem tudják megtanulni hogy más is van. Ezt a dolgot segíthette hogy anyukám sose kényeztetett el, és voltak unokatesóim, akikkel nyári meg téli-szünetben sokat voltam együtt. Hát a rendet nem mindig tartottam, de ez nem az egykeségem miatt volt, inkább az volt az oka, h szeleburdi voltam. Néha hiányzott 1 testvér, néha "irigykedtem", de amikor már nagyobb lettem elfogadtam a dolgot. Viszont érdekes, hogy tesót szeretnék a gyerkőcömnek, egykeként el se tudom képzelni. Ez is érdekes, nem? :)

Számmra nagyon rossz volt, hogy amikor hazamentem a játszótérről akkor otthon nem volt akivel játszodjak, beszélgessek..Mivel anyunak egyfolytába dolga volt otthon,apu meg dolgozott.

Elkényeztetve nem voltam...Az nem attól függ, hogy egyke valaki vagy nem. :)

De persze nem szeretném szó nélkül hagyni azt a felét sem, hogy ahogy felnőttem, akkor nagyon boldog voltam h nem volt testvérem..Mivel csak végig nézem az ismerőseimet, hogy mit eltud művelni pl 2 testvér...vagyon osztás, családi háborúk. Szóval vannak barátaim szerencsére és már nem bánom h egyke voltam:)

Én még növögetek, egykeként. Egyáltalán nem bánom, hogy nincs testvérem. Pedig nem vagyok magamnak való, ha társaságba kerülök nagyon gyorsan oldódok, szeretek a barátaimmal lenni. De egyáltalán nem érzem a társaság hiányát, akkor sem, ha egyedül vagyok a házban. El tudom szórakoztatni magamat, sokszor bánom is, ha hazaérnek a szülők. Olyan jó egy kicsit magamban lenni. Nehezen viselnék el egy testvért. A gondolattól is elrettenek, mindenhol csak a rossz példákat látom és hallom: veszekedés, rossz viszony, utálat. Nos, nekem ilyen gondom nincs, már soha nem is lesz.. :) Tökéletes.

Mint egyedüli gyerek, sokkal több jut rám mindenből, mint a testvéresekre. Anyagiak és figyelem szempontjából is. Anyukámmal például mesésen jó a kapcsolatom, olyan ő nekem, mint egy barátnő. Egyik osztálytársamnak sem hasonló. Mindnek testvére van, és akármennyire is igyekeznek a szülők, abban az esetben egy kicsit ketté kell szakadni. Így rám koncentrálódik minden figyelem. Ez nagyon jól esik egy gyereknek. A szülők osztottsága könnyen rivalizáláshoz vezethet a testvérek között.

Persze, mindenkinek más a jelleme. Tudom, sokan szenvednek a magánytól. Én viszont már óvodás koromban is azt mondtam, nekem ugyan nem kell testvér. Nekem tényleg tökéletes így. Ha pedig rám tör a beszélhetnék, odamegyek a csincsillámhoz és beszélgetek vele. Meg is van oldva. :)

Üdv!

egyke vagyok, még uncsitesóim sem voltak, de iszonyat jól elvoltam egyedül. nagyszüleimnek volt 1 hatalmas háza, udvar, csirkék, cicák. imádtam. egyedül is olyan jól el tudtam babázni, meg "főzőcskézni" :) a nagyszüleim sokat játszottak velem, sok játékom, babám volt, vigyáztam is rájuk, amennyire tudtam :)

oviban elvoltam a többiekkel, de otthon már nem igényeltem más társaságot, mint anyumét.

érdekes, mert nem lettem magányos típus, sőt, nagyon szeretek emberek között lenni, de egy idő után elfáradok tőlük, és kell 1 kis egyedüllét.

a párom is egyke, ő sem sérült emiatt különösebben.

eü. okok miatt én is csak egy gyereket szeretnék, remélem egészséges lesz.

En nekem van tesom, bar neha jobb lenne,ha egyke lennek! Mikor kicsik voltunk nem volt gond, de ahogy a noverem elkezdett kamaszodni egyszeruen megkeseritette az eletem! (3 ev van koztunk) En a jo, szofogado gyerek voltam, o a lazado es nagyon rossz. Reggelente allandoan megvert, mindig sirva mentem suliba. A mai napig is irigy ram es eleg szemet es onzo. Karacsonykor is nagyon osszevesztunk. Tulajdonkeppen nem sok jo emlekem van vele kapcsolatban... Tonkretette a dolgaimat/ruhaimat, ellopta a sporolt penzem, megvert, ...

en csak egy gyereket szeretnek ezek utan!

Én nagyon örülök, hogy csak féltestvéreim vannak. Pedig én hihetetlenül társasági ember vagyok, de egyszerűen egy testvér túl sok lenne nekem... számomra sokkal jobb egykeként.

Persze, ez kicsiként nem volt így. Kisgyerekként folyton kistesót akartam, aztán ahogy nőttem, úgy változott a véleményem ellenkező irányba. És még most sem tudom, hogy miért. Persze lehet, ha akkor lett volna tesóm, akkor most máshogy vélekednék...