Meg kellene bocsátanom anyósomnak, és meg kéne látogatnom karácsonykor?

Ismerem a jelenséget, nagynéném is ilyen ember. Hadd mondjam el, mire számíts, ha elmész:

Ő a maga részéről hatalmas áldozatnak éli meg, hogy egyáltalán meghívott. Valószínűleg csak azért tette, mert nem tetszik neki, hogy a fia a "másik családnál" tölti az ünnepet. Éppen ezért ha elmész, nemhogy bocsánatot kérni nem fog, de árgus szemekkel nézi, mikor "hibázol". Amikor ez bekövetkezik, egyből neked ugrik, mint egy mártír, előadja ugyanezt, hogy ő kezdeményezett és próbálkozik, bezzeg te flegmázol, bántod és megalázod őt, és újra a fiát fogja uszítani. Nehogy elmenj!

Bónusz: miért próbálnál megbocsátani neki? A felsoroltakból egy is sok, nemhogy minden egyszerre. Kérte, hogy bocsáss meg? Nem, csak rendelkezett. Akkor? Maradjon minden így, ahogy van. És eszedbe ne jusson nála karácsonyozni.

Szeritnem túlzás elvárni, kimondottan "bocsánatot kér" - ez az én véleményem szerint is és sokan mások szerint is megalázó és legfeljebb egy kisgyerek esetében jogos elvárás.

Az, hogy meghívott karácsonyra, ami a "szeretet és a család" ünnepe, eléggé kifejezni, hogy befogad a családba és nem akarja aaz eddigieket folytatni.

A helyedben elmennék, és nagyon udvariasan viselkednék vele szemben, márcsak a párom miatt is.

Viszont az elöre beszéljétek meg a férjeddel, hogy amennyiben újra elkezdi a sértegetést, akkor nem amradtok tovább, hanem azonnal hazamentek és ezzel befejeziket a békülési kísérletet.

De egy próbát megér a dolog, mert mindenkinek jobb lenne, ha legalább is a normál hangnemet fenn lehetne tartani a csaklßadon belül.

Az elözönek meg nem feltétlen van igaza, attól, hogy az ö nagynénje valahogy viselkedik, még nem kell mindenki másnak ugyanolyannak lennie.

14-re:

Nem megalázó. Legalábbis, aki nem képzeli tökéletesnek és tévedhetetlennek magát, annak nem megalázó. Feleségemmel rengetegszer kértünk már egymástól bocsánatot.

Volt aki azt írta, hogy ezzel fejezi ki, hogy befogad a családba. Ja, mint ahogy látszik a nyitóban írt reakciójából is: "És erre anyós ismét magából kikelve elkezdte, hogy én mekkora szemét vagyok, és mit képzelek, hogy az ő "békülési kísérletét így semmibe veszem, stb"."

Na, aki így akar békülni, azzal tudod mikor karácsonyoznék együtt!

A 13-assal értek egyet! Ez a meghívás egyben bocsánatkérés is lehet. Felnőttek nagyon ri8tkán kérnek bocsánatot a másik embertől. Sőt, ma már az sem divat, hogy egy gyerek kérjen bocsánatot a szüleitől.

Felesleges a haragot fenntartani, és még élezni is.

Elmennék és ha mégsem viselkedne normálisan, akkor eljönnék tőle a férjemmel együtt.

"Megalázó azt mondani, hogy "sajnálom, hogy hülyén viselkedtem, kérlek ne haragudj"?

Erre nem is gondoltam. Mások szerint is az? Komolyan vannak emberek, akik nem szoktak bocsánatot kérni, ha hibáznak?"

Feltételezem, hogy anyósod valahol 50 év körül/fölött lehet.

Ez a korosztály - föként akik hagyományos szokások között nöttek fel - a bocsánatkérést, mármint így szó szerint kimondva, tényleg megalázónak tartják, mert ezzel kisgyereknek minösülnek a saját szemükben.

Nekik egy ilyen meghívás annyit jelent lefordítva szavakra, hogy " hibáztam, ezért ÉN nyitok feléd, hogy kimutassam azt, hoyg megváltozott a hozzáállásom".

Gondold át, hogy nem lehetséges anyósód esetében is?

Tudod, nagyon sok konfliktus azért nem jön rendbe, hanem lesz egyre rosszabb, mert a két szembenálló fél nem "egy nyelven" beszél pszichikailag.

EZÉRT a helyedben megpróbálnám, hátha sikerül elérni a normál kapcsolatot - ez mindenkinek csak elöny lenne, kevesebb stressz és több nyugalom.