Jogosan várják el tőlem, hogy a párom gyerekével úgy viselkedjek, mintha az anyja lennék?

Nekem az a fura,h ezt mind tőled várja el és nem az apukától. Miért nem az apja foglalkozik vele?

Szerintem közöttetek, mivel nem te neveled egy nagynéni-unokahúg viszony az elvárható. A barátnő viszony inkább csak tizenéveseknél válik be, ahol már úgysincs semmilyen hatásod a gyerekre.

Egy anyuka dolga nevelni egy gyereket, nem baratnonek lenni.

Kerdezo, te neveled is, es jol kijottok is. Csak folytasd tovabb.

Miota jar a kislany hozzad? Hosszu tavon majd megszokja, sot kesobb talan meg is koszoni a hozzaallasodat.

Részben azt mondom örülj neki, mert legtöbb anyuka/exfeleség azon van, hogy tűzzel vassal elirtsa a gyereket az új nőtől.

Viszont a nevelésben neked van igazad, nem kell, hogy a mamája legyél, bővel elég, ha jól kijöttök egymással.

Amit az anya csinál az túlzás, nem csak a gyereket fojtja meg vele, mint amit már írtak mások is, hanem egy idő után a gyerek is a szülőt. Sosem lesz önálló, mert rászoktatják hogy folyton legyen vele társaság. Nem lesz kreatív, nem találja fel magát.

Írok példákat: Az egyik sógornőm kislánya 4 éves, akit sokszor hagynak magára játszani, (persze azért őrajta még a fél szem rajta van) de elvan magában. Ebéd után magától lefekszik.

A tesómék kisfia 5 éves, őt ugyanúgy babusgatták eddig, mint a Te "nevelt lányodat", és bizony vele meg azért nagyon nehéz, mert non-stop igényli a felnőttek társaságát. Családi összejövetelnél 5 percet nem lehet tőle beszélgetni, mert rögtön ráncigál valakit. Amúgy nagyon okos kisfiú, okosabb a kortársainál, de megállás nélkül szüksége van arra, hogy produkálja magát, nem elég neki, ha egy embert beletud vonni a játékba, kell a harmadik meg a negyedik is, senkinek nincs egy szusszanása sem. Addig van el magában, míg a táblagépet nyomkodja.

Nem jól fogja fel az anya, persze kell a gyereknek a társaság, de mégis milyen gondolatokat tud megosztani 20 percenként? A kreativitás fejlődéséhez szükség van arra, hogy a gyerek néha magában legyen, mert ekkor találja ki, hogy neki rajzolni építő kockázni vagy betűt tanulni van kedve. Ilyenkor derül ki a legjobban, hogy mihez is lesz majd affinitása a későbbiekben.

Én pl. mindig rajzoltam, amikor épp nem szólt hozzám senki. Grafikus lettem :-) Sőt, szükségem is volt rá, hogy békén hagyjanak.

A másik meg az, hogy egy 6 éves gyereket már nyugodtan magára lehet hagyni kicsit, az iskolában sem fogja majd mindig a kezét az anyuka. Ha továbbra is így tesz, bőgve fog a gyerek iskolába menni az első időkben. Mert ott bizony lesz egyedül, még akkor is ha sokan vannak, mert szarul fog esni neki, hogy nem minden figyelem őrá irányul, hanem megoszlik, vagy amikor az első napokban nem talál barátot akivel a szünetben beszélgethetne.

Végül az ilyenekből lesznek azok, akik felnőtt korukra is elvárják, hogy mindenki csak rájuk figyeljen, de az is lehet, hogy megkönnyebbül, ha kiszabadul végre az örökös "monitorozásból" és végre tud önmaga lenni.

Ebben az esetben TE vagy a NORMÁLIS anya, az "igazi" meg csak tönkreteszi a gyereket a túlféltéssel meg állandó rátelepedéssel.

négy gyerekes anya

Nem a te gyereked. Gyakorlatilag semmi közöd a gyerekhez már elnézést. Ezt az orbitális tévhitet, hogy ha feleségül veszel egy nőt/feleségül mész valakihez akinek gyereke van, akkor automatikusan a te gyereked lesz, el kéne felejteni.

Mindent amit csinálni kell ilyen helyzetben, kizárólag a saját jóindulatod/döntésed alapján csináld, ne azért mert bármi kötelességed van a gyerek irányában, mert nincs. Jól néznénk ki...