Kinek az életét tegyem tönkre?
Lehet,hogy kicsit hosszú lesz..
Az a helyzet,hogy 19 éves lány vagyok és Pécsen tanulok az egyetemen,most ősszel kezdtem,kollégiumban lakom és havonta egyszer tudok hazamenni,mert 280 km-re lakom,és elég sok az útiköltség,meg időben is így jövök ki a legjobban..
Van egy apám és egy testvérem(öcsém 15 éves),anyukám meghalt amikor 14 éves voltam..
na most ameddig otthon laktam,egyértelmű és természetes volt,hogy fel kell nőnöm a feladathoz,és a háztartást vezetnem kell,amellett,hogy egy erős gimnáziumban tanultam,így valljuk be nem "túl sokat" éltem..
a probléma ott kezdődött,hogy apámat nagyon megviselte anyukám halála(ez érthető),volt idő mikor ivott is elég sokat,azt hiszem mostmár csökkentette az adagot..
egyébként egy rossz szavam nem lehet rá,mert nagyon sokat dolgozik(kemény fizikai munkát végez,tudom hogy értünk teszi,viszont látom rajta hogy hamarosan teljesen össze fog omolni,mind lekileg,mind fizikailag..
öcsém persze tudna segíteni neki,de egész nap a gép előtt ül,nem csinál semmit elvárja hogy mindent a segge alá tegyenek,meg nem mozdulna,egy lusta disznó..
aoám most is dolgozik,odakint 30 cm-es hó van,mondtam neki jó lenne ha megfogná a hólapátot,és dolgozna egy kicsit(jelenleg esélytelen hogy én menjek ki,mert épp most jött meg,és kiegyenesedni nem tudok,úgy görcsölök),mellesleg egész délelőtt a konyhában sütöttem,főztem,mostam,vasaltam,de nem akarom magam sajnáltatni,természetes ha itthon vagyok megcsinálom..
hogyan tudnék öcsémre hatni??és mit tudnék apámmal tenni?a teljes összeomlás szélén áll,pszihológusról hallani sem akar,én nem tudok segíteni neki,úgy érzem,egyébként sem jó annyira a kapcsolatunk(sosem volt az)
holnap utazom vissza Pécsre,és hatalmas nagy lekiismeretfurdalásom van,apám miatt,mert most is szóba került,hogy mi lenne ha abbahagynám az egyetemet,és hazaköltöznék,viszont én nagyon jól érzem magam,megtaláltam a társaságom,barátaim lettek,imádom azt amit tanulok(tök jó lett az első vizsgaidőszakom),egyszerűen úgy érzem ott boldog vagyok,viszont a mosolyom mögött mindig ott húzódik a szomorúság is,mert tudom,hogy ő lassan teljesen összeomlik,főleg hogy öcsémre egyáltalán nem számíthat..
önző vagyok ugye?talán mégis haza kellene költöznöm,és mindent otthagyni?nektek mi a véleményetek?sosem tudok igazán boldog lenni,és önfeledten örülni..
persze azt is tudom,itt a kérdéseket olvasgatva hogy az én problémám nem is olyan nagy probléma,hány meg hány ember van sokkal rosszabb helyzetben,de gondoltam hátha tudtok segíteni
előre is köszönöm!
válasza:
válasza:Nehéz a helyzet!
De szerintem ne hagyd ott az egyetemet,nem tudom mit tennék...!
Viszont az én öcsém szerintem még ennél is durvább!!!
Sajnos ő (mi) is anyu nélkül nőtt fel és most egy egoista b@rom lett belőle.
válasza:Túl sok újat nem tudok már elmondani, mert eléggé körbejárták az előttem szólók a dolgot, és nagy részben igazat is kell adjak nekik.
Felvetődött a kérdés, hogy mi lenne ha otthon maradnál, merthogy akkor apudnak könnyebb lenne... De később fel tudná dolgozni, hogy te a jövődet áldoztad fel értük? Pláne ha volt már gondja az itallal, ez visszaüthet.
Az öcséd meg tényleg érdekes arc... Szerintem is ülj le és beszélj vele felnőttként. Ha csak fele olyan érett mint te, akkor be fogja látni a dolgot. De ha dacos kamaszként viselkedik, akkor gáz lehet...
Mindenesetre gratulálok a vizsgáidhoz, és készülj az EKF re. most jön a tavaszi zsongás :D
24F
válasza:Ha abbahagyod az egyetemet akkor a saját életedet teszed tönkre! Ezt mindig tartsd szem előtt!
Az öcséd lesz a kulcs. Őt kell rávenned arra hogy segítsen. Először próbálj meg hatni a lelkére és ne hagyd hogy kikerülje a beszélgetést, de semmiképp se szemrehányásként hanem segítségkérésként kell előadnod!
Apádnak több pozitív dolog kell az életébe, és fel kell ismernie, hogy nem azért él hogy dolgozzon.
Kerítsetek neki egy nőt! Palizd be valamilyen ürüggyel hogy segítsen valahova eljárni stb. és válassz olyan helyet ahol nőkkel kell érintkeznie, beszélgetnie. A leírásodból látszik hogy apádnak van a legnagyobb szive, de neked a legtöbb eszed. Az öcséd meg egy lusta dög, és ezt a kutyaharapást szőrével kell orvosolni!
Tarts ki, de menj elébe a dolgoknak! Légy elszánt, határozott és mindig ugrásra kész! Ha te vagy az összetartó erő, akkor nem lazsálhatsz!
Apáddal pedig igyekezz többet beszélgetni, még ha az időjárásról is! Érezze a köteléket és hogy fontos neked (nektek)!
Remélem segítettem és jobbulásra fordul a helyzet!
na igen,az EKF,az már tuti hogy nem fogunk unatkozni:D
de visszatérve a problémára..
öcsémmel többször próbáltam beszélni,több oldalról megközelítve a problémát,először szépen,nyugodtan,aztán a 28. alkalomnál már ordibálás lett belőle,tudom hogy ez most a kamaszkor,de könyörgöm nem látja hogy a saját apja a szeme láttára megy tönkre,és a leépülése folyamatos??hogy tud csak magára gondolni,meg a hülye számítógépes játékaira??
egyik válaszoló említette,hogy nem tértem ki,az apukám és öcsém közti kapcsolatra...
elég érdekes a viszonyuk,mert apám tényleg mindent próbál megadni az öcsémnek a segge alá teszi a dolgokat,de nem az a "szigorú szülő" legalábbis vele szemben(mert egyébként érdekes hogy amikor én visszaszóltam ennyi idősen,akkora pofont kaptam,hogy 5 percig fetrengtem,bár ezen már nem lepődök meg mert mindig "öcsike" volt a kedvenc,de ez már nem zavar,mert így tudtam a sorozatos kudarcok után talpra állni,és az ütések már nem fájnak,de legalább belülről megerősödtem),na tehát apámmal próbáltam arról beszélni,hogy talán ha ultimátumokat adna öcsémnek és kicsit szigorúbban nevelné,változhatna a helyzet,de apám erre nem mutat hajlandóságot,mert szegény gyerek még csak 15 éves..
(én 15 évesen ha kellett kapáltam,ástam,fát vágtam,csengőt javítottam,polcot szereltem,malteroztam,ha arról volt szó,akkor mi az hogy még csak 15 éves??)
persze írhatnék listát,hogy mit kellene megcsinálni,de tartok tőle,hogy másnap a kukában landolna,mert valljuk be rohadtul nem érdekelné őt,ráadásul még ellenőrizni se szokta őt senki,nem is tudná,apám van hogy este 8 után ér haza,én Pécsen vagyok,a gyerek azt csinál egész nap,amit csak akar,senki nem kéri rajta számon,ha meg apám megkéri valamire amit nem csinál meg,akkor maximum apám megsértődik rá fél órára,de ennyi,ez pedig öcsémet nem fogja meghatni..
hát nem egyszerű,valószínűleg nem hagyom ott az egyetemet,holnap megyek is vissza,de ettől függetlenül a lelkiismeretemmel nem tudok mit kezdeni,mert ugyanúgy szar ügy,és már megint sírok..(pedig ez elég ritka)
na de megyek havat lapátolni(öcsém épp focimeccset néz)
köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat!:)
szép napot és hétvégét!:)
ja még annyit,hogy apám hallani sem akar más nőről,halálosan szerelmes anyukámba..
ez is érdekes,apám anyám halála után lett igazán szerelmes belé,mert mikor még élt anyukám,nem volt jó a kapcsolatuk,volt hogy én álltam közéjük,és én kaptam a pofont,aztán térden állva könyörögtem anyámnak hogy váljanak már el,mert ezt nem bírom tovább,persze nem lett belőle semmi,most meg miután meghalt,már szerintem tudja mit veszített,de erre rájöhetett volna előbb is,mert így már elég késő..
hát érdekes..
köszönöm mégegyszer a válaszokat!
válasza:Kedves kérdező!
A problémádra szerintem már sok hasznos válasz íródott, amiket - kicsit röstellem, de - nem olvastam végig. Én csak az utolsó pár sorra szeretnék reagálni. Sose hasonlítsd a saját problémáidat másokéhoz. Mert lehet, hogy úgy gondolod, hogy másoknak a Te problémád semmiség, de számodra igenis nagyon komoly és súlyos probléma és csak ez számít. Neked ezt kell megoldanod, mert ha nem teszed, annak semmi jó vége nem lesz.
válasza:Olvasva így a kommentjeidet, kérdező, én a helyedben azt csinálnám, hogy egy hónapig nem mennék haza. Igaz, nálunk anyu még él, de szintén öcsi a kedvenc, és a feneke alá van rakva minden, de azért ő nem mindig ilyen lusta dög, igaz, mi voltunk cserkészek, talán az adott egy alapot öcsémnek is, amiért ő azért ha kell, megcsinálja maga is és ellátja magát, takarít, főz...
Hagyd őket magukra egy hónapig, hadd lássák mindketten, hogy mi mindent teszel meg, amit majd szépen észre fognak venni, ha nem csinálja meg senki. És foglalkozz csak a magad dolgával, tanulj, dolgozz, gyűjts pénzt és állj a saját lábadra nélkülük.
Láttam egy filmet, amiben az anyuka volt ez a mártír, mint itt te, ő a filmben sztrájkba kezdett, és nem szolgálta ki a családot, a kedves család egy idő után összefogott, de ez csak csali volt, aztán mikor anyuka beadta a derekát, ment minden úgy, mint ha semmi nem történt volna, akkor már jobban begurult, és már a média is felfigyelt erre, aztán a politikában is kapott munkát. Lényeg az, hogy a család is rájött, hogy nem szabad mindent az anyukától várni, és így az anyuka is kapott levegőt, hogy a család is jobban érezze magát.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!