Mi lehet erre a helyzetre a megoldás?

Anyám kiskoromban vert, de nem is ez a legnagyobb baj, hanem, hogy mindig úgy beszélt velem mint egy kutyával.Tényleg soha nem volt egy jó szava sem hozzám. Akármit csináltam egy semmirekellő hülye dögnek nevezett. Emlékszem, egyszer aludtam, és kirángatott az ágyból, hogy mondjam fel a leckét. Nem tudtam, és két pofon kiséretében azt mondta dögöljek inkább meg.Amikor megölteltem,kivétel nélkül mindig ellökött magától.Ezzel telt az életem minden napja úgy kb 14 éves koromig.Ezután mintha kicserélték volna.Egy szavamba került,akármit megtett nekem, soha nem ordibált,mindig szépen beszélt velem. Csak éppen én már nem fogadtam el a szeretetét, hiába akartam soha nem tudtam/tudom. És sajnos ez a sok önbizalmatlanság és utálat amit belém nevelt kiskoromban kihat a mostani életemre is. És ugye gyerekkorban dől el minden, hiába nyalja ki most a s.ggemet is.Nincs egy normális kapcsolatom, 21 éves létemre nem tudok szeretni senkit.Ha valaki a szeretetről beszél már rosszul vagyok.De ezen mostmár tényleg változtatni szeretnék, csak fogalmam sincs hogy.Tudtok valami megoldást?