A férjemmel egy kicsit megromlott a kapcsolatunk. Hogy érzékeltessem vele, hogy nekünk több kell belőle?

A kérdés hogy régebben megkaptad ezt a szeretetet? foglakozott veletek? segített? mert ha már évekóta vagy mindig is fent áll ez a helyzet akkor nem tudsz mit tenni. beszélhetsz vele de lehet párnapig esetleg hetekig müködik aztán ahogy mondják kutyábol nem lesz szalonna ha még is a kutya szalonna nem olyan jó.

de ha ez tényleg új és mostanában alakult ki akkor üljetek le úgy beszélni hogy a gyerek ne legyen otthon, ilyenkor elöfordulhat kiabála´s vagy veszekedés amit se a gyereknek nem kell hallania se titeket ne feszéjezzen egy esetleges dühkitöréstöl az hogy a gyerek ott van. szóval mindent bele és inkább most egy nagy veszekedés csapkolódás csak tudd megérettni magad mint évek hosszu során elfolytott kis viták.

de ha már régi vagy mindig is ilyen volt ne akarj kutya szallonát.

Nálunk ugyanez a helyzet,csak akkor játszik a gyerekkel,ha b*sztatom egy kicsit,segíteni nem akar. Nála a zene a legfontosabb meg a munka. Most összejött nekem egy meló egy bisztróba(kiskoromtól szórakozóhelyen szerettem volna dolgozni). Lesz olyan mikor én is és anyum is délutános,így nincs aki vigyázzon a gyerekre(2,5éves). Mondtam neki,hogy néha itthon kell,hogy maradjon majd. Erre azt a választ kaptam,hogy talán én nem gondolom komolyan,hogy ő azért kimarad munkából,hogy a gyerekre vigyázzon?? Azt hittem szétcsapom.

Ja és mint,ahogy az anyósod mondja a férfiaknak kell egy kis szabadáság...És a nőknek???????

Szia!

Talán segít egy olyan férfi tapasztalata, aki volt hasonló helyzetben. Tehát én voltam egy ilyen "hanyagoló férj".

Akkor még jó ideig nem értettem, hogy miért viselkedek úgy, miért nem tudok rájuk időt szánni, miért vagyok olykor ingerült a gyerekkel. Mivel nagyon önelemző típus vagyok, előbb-utóbb megértettem, és próbáltam változni, de már nem hagyott a feleségem, mindig visszagyömöszölt ugyanabba a skatulyába. Miután elváltunk, nyugodtan át tudtam gondolni mindent, és ma már boldog, harmonikus kapcsolatot sikerült megvalósítanunk persze másvalakivel (és a gyermekemmel is sokkal harmonikusabb a kapcsolatunk azóta, kapott egy másik apát, engem). Mert ő nem akart belegyömöszkölni abba a skatulyába, hanem engedte, hogy "újraalkossak egy másik, jobb skatulyát".

Az én házasságomat nem tudtam megmenteni, és a Tietekére is ugyanaz vár, kivéve ha kapsz egy súgást a jövőből, és erre most van mód, mert az én múltam ebben a pillanatban a legvalószínűbb jövőtök.

Ha szeretnéd, leírom a kulcsot. Hosszú, azért kérdezek rá így előre.

Hamarosan befejezem, remélem nincs korlát.

De ez nem "a másik oldal", hanem átláttam hogy mi történt és hogyan. Nem arról fog szólni, hogy te mit rontottál te feleség, hanem azt hogy mi történik a háttérben, a férjed fejében, és hogy hogyan tudod megoldani. :)

Én nem tudom, hogy mi történik a férjed fejében, de én biztos, hogy leülnék vele őszintén beszélni. De tényleg nagyon őszintén, még akkor is, ha olyanokat mondasz, ami fáj akár neki, akár neked, vagy mindkettőtöknek. Ha úgy érzed/gondolod, mondd ki.

Ha meg akar változni, annyiban segítsd, hogy érd fel ésszel, hogy nem egyik napról a másikra történik majd, viszont "jutalmazd", ha jót csinál, akár csak azzal is, hogy elmondod neki, hogy örülsz, és ilyesmire gondoltál, ez boldoggá tesz. Viszont "noszogasd" is ha leengedne. Ne nagyon bántóan, de ne is idegesítően, ami pont fordítva sül majd el.

Ha nem változik, akkor szerintem akár van gyerek, akár nincs, nem éri meg szenvedned. Egyedül a két gyerekkel még mindig jobb, mint egy rossz kapcsolatban 2 gyerekkel amikor csak mindig szomorú vagy. Azt a gyerekek is megérzik.

Tetszik amit az első (asszem) válaszoló írt. Legyetek kettesben, ne legyen semmi zavaró, befolyásoló ténező. Beszéljetek úgy. Csak őszintén. Ha nem tudnátok őszintén beszélni, akkor mire alapoznátok a kapcsolatot?

Szóval természetesen ez a dolog csak Rád vonatkozik. Meglehet hogy a férjed is kérdezhetne hasonlót, amit kérdeztél, ami az ő szemében probléma, és akkor neki más példákat hoznék. Itt most nem tehetek más, minthogy a Te oldaladat írom le, remélhetőleg ez elég lesz. De úgy érzem, ez a kulcs a másik ajtót is nyitja.

Tehát ez a kulcs:

A férjed apa és férj akar lenni. Csak elvesztette a fonalat. Egyszer hibát követett el, és vagy nem tudott megbocsátani magának, vagy (/és) Te nem bocsátottál meg neki. Ez egy ördögi kör, valójában egy szörnyű hurok, amit egyetlen logikailag egyszerű, csak épp nehezen észrevehető lépéssel lehet csak elvágni.

Tehát a férjed apa és férj akar lenni, ő akar lenni a legtökéletesebb apa és férj. De egyszer történt valami, ami ezt cáfolni látszott előtted. Már nem annyira fontos, hogy mi volt ez, a lényeg az, hogy tökéletesen tisztában van vele: Csak önként lehet jó férj és jó apa. CSAK ÖNKÉNT .

Ez játszódik le benne minden alkalommal, amikor "beszólsz" neki, és EZ REJTI A KULCSOT is, nagyon figyelmesen olvasd :)

"Megint nem hagyják, hogy önként jó férj/apa lehessek."

Amint szólsz neki, elvetted tőle az esélyt a javulásra, a változásra. Visszakényszerítetted a skatulyába, melyre ez van írva: "Nem vagy és nem is lehetsz jó férj/apa".

Mi a reakciója erre? Ellentmondásos, de teljesen ésszerű a tudatalatti számára: Az, hogy nem cselekszik önként, hanem vár.

Amikor nem hagytad, hogy önként jó férj/apa lehessen, valójában azt üzented neki, hogy "nem hiszek benned, nem szeretlek". És ő vár. Vár arra, hogy megcáfold ezt az üzenetet. Ez ellentmondásos, mert Te úgyis szólsz neki, és ő számít rá, mégis vár arra, hogy tévedjen, és mégse szólj.

Minél többször szólsz neki, annál több és hosszabb várakozásra adsz indokot. És ez egy egyre növekvő ördögi kör, amely egyre távolabb taszít Titeket egymástól, végül úgy érzitek, az franciaágy akkora, mint egy focipálya, és ti a pálya két szélén fekszetek.

Mindjárt mondom a kulcsot, de előbb még végy erőt magadon és képzelj el egy fordított helyzetet: Vacsorát készítesz, és elrontod. Odaég a rizs, olajos a rántotthús. Teljesen egyszerű lenne legközelebb ügyesebben csinálni, majd a rákövetkező alkalommal majdnem tökéletes, végül egy valóban tökéletes vacsorát készíteni, mégsem teszed, mert a férjed rádmorrant. Azt üzente: "Te azonos vagy a hibáiddal. Te az elrontott vacsora vagy és én nem szeretem az elrontott vacsorát. Nem szeretlek." Azt üzente: "Egy jó vacsora fontosabb számomra, mint te." Valójában belegyömöszöl abba a skatulyába, hogy: "Nem vagyok képes finom ételt készíteni."

Mit teszel? Képtelen leszel legközelebb jobban csinálni. Legközelebb a hús fog odaégni, vagy valami más, de MINDENKÉPPEN el fogod rontani, MERT: látni akarod, hogy rácáfol arra, amit előzőleg üzent, hogy nem szeret. Látni akarod, hogy ENGED másvalaki lenni, olyasvalaki, Aki Képes Hibátlan Vacsorát Készíteni. És látni akarod, hogy azt üzeni: "Te fontosabb vagy nekem, mint a vacsora." "Te vagy a legfontosabb számomra."

Így működünk, férfiak, nők is.

Merre van a kivezető út? (a válástól eltekintve)

Éreznie kell, hogy ENGEDED kilépni a skatulyából. Ehhez sok türelem kell, mert kvázi úgy fog viselkedni mint egy kiskutya, aki már megszokta a ketrecét és csak félénken jön elő: "Biztosan előjöhetek?"

Neked kell lépned, méghozzá NAGYON türelmesen, mert ez voltaképpen egy terápia, és CSAK EGYETLEN ESÉLYED VAN, különben pontosan tudod, hogy mi lesz.

Olyasmit kell tenned ráadásul, ami sértheti az önérzeted, de ez egy áldozat, amelyet meg kell hoznod a házasságotokért és a családodért. Nem olyan nagy áldozat egyébként.

Ahhoz, hogy ezt megértsd, fontos ideírnom két Varga Endre-idézetet. Ezeket más rövidebb válaszokban más kérdések esetén is idéztem már, mert a kapcsolati problémák minden területén segít. Tényleg segít, segít megérteni a szerepünket és a kapcsolatunk működését.

Aztán az ebben a két idézetben írtakra fogok építkezni. Érdemes kimásolnod, hogy könnyen visszatérhess rá, amikor visszahivatkozom.

"A szeretet a másik ember vélekedésének, gondolatainak és álmainak tisztelete, együttérzés a hibáiban, és az az elv, hogy kisebb áldozatot hozunk azért, hogy neki ne kelljen nagyobb áldozatot hoznia."

Másik idézet:

"Az embert a kapcsolat teszi naggyá, melyben részt vesz, s a szerep, melyet felvállal. A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyet meghoznak érte."

Mondok egy példát, aztán tehát kielemzem, és mindent érteni fogsz:

Hazajön a munkából, hulla fáradt. Te is fáradt lehetsz, de ez most nem fontos, mert most Te vagy a családterapeuta.

Átöleled és nem szólsz semmit. Nézz a szemébe, és ne szólj semmit. Érezze, hogy nincs skatulya. Talán nem fogja elhinni, de kitartónak kell lenned. Nem ismerem a kapcsolatotokat, így nem mondhatom, hogy nem tesz ilyet, szóval meglehet hogy valami gorombát reagál, lefejti a kezedet, esetleg nyög egy "mi van?"-t. Tégy úgy, mintha nem történt volna. Csak a kiskutya kivakkantott a ketrec nyitott ajtaján, annyira nem hiszi el, hogy kijöhet.

BÁRMI NEGATÍVAT MOND VAGY TESZ: csupán a kiskutya kivakkant a ketrec nyitott ajtaján! Ezt memorizáld, sulykold magadba, hogy ott akkor se felejtsd el, különben eljátszottad az utolsó esélyeteket. :) Indulatok kélhetnek benned, reflexek léphetnek működésbe, de TE TUDD: A KISKUTYA KIMORRAN A KETREC NYITOTT AJTAJÁN. Márpedig a kiskutyát nem parancsoljuk ki a ketrecből, hanem türelmesen várunk, hogy elhiggye: kimerészkedhet. Lehet hogy napokig kell várnunk, és csak napok múlva fogja kidugni az orrát. Ezt tudnod kell előre, de erről lejjebb bővebben.

Amikor lepakolt, leült, nyugi van, mondd hogy beszélni szeretnél valamiről. Érezze, hogy ez most más.

És most jön a nagy lépés, ami hirtelen hímsovinisztának tűnhet, pedig nem az, kifejtem ahogy igértem. Ez fordítva is így működne a vacsorás esetben, és ez voltaképpen egy terápia(szerűség), tehát mindennek pszichológiai oka van. Tanultam pszichológiát, ez segített az önelemzésben is, ami a felismerésekhez vezetett.

Kérj bocsánatot. Igen! Mondd hogy sajnálod, hogy mindig ingerült vagy vele. (Most olvasztod le a ketrec rácsait, mert mea culpát mondasz arra, amire és amiből azok épültek.)

Miről is van szó? "A szeretet... együttérzés a hibáiban..." Amikor bocsánatot kérsz, EGYÜTTÉRZÉST kérsz a hibáidban. Ő szeret, ezt borítékolom. Lehet hogy nála is működésbe lépnek reflexek, nem tudhatom, de azokkal ne törődj, csak reflexek. De lehet hogy azonnal együtt fog érezni.

És a másik idézetből idevaló rész: "A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyet meghoznak érte."

NINCS nagyobb áldozat annál, amikor valaki kiszolgáltatja magát azzal, hogy bevallja a hibáját. ILLETVE VAN, és ez csak jó! Nagyobb áldozat ennél az, hogy egy hibádat felnagyítod, sőt pláne, amikor a másik hibáját magadra vállalod. Ez egy Önfeláldozás az Egó, a Büszkeség szintjén.

A titok, a kulcs: akkora áldozatot hozni és mutatni, hogy elhiggye: nincs többé skatulya, hogy nincs ketrec. Ez egy varázslat, és TE vagy a tündér! Neked a tündérnek meg kell mutatnod, hogy nincs ketrec, és ehhez ki kell szolgáltatnod magad, mert:

MERT a ketrec abból épült föl, hogy Te kiszolgáltattad őt önmagának és neked. Mindig visszakényszerítetted a skatulyába, melyet egyszer véletlenül létrehozott. Ezért kell tehát - értelemszerű - az ellenkezőjét tenned: önmagadat kiszolgáltatnod neki. Csak így tudsz benyúlni a ketrecen belülre és megérintened a férjed. Teljesen mindegy, hogy ő miben hibás, azokat később lehet tisztázni (Ő fogja AKARNI tisztázni, nyugi). Most csak a varázslat a fontos. (A terápia.)

Tehát tovább, figyelj, mert minden elemnek (nem a pontos fogalmazás számít, ez csak egy példa) jelentősége van, minden pszichológiailag hat. Ez a teljes kitárulkozás. EZ AZ EGYETLEN lehetőség arra, hogy visszahozd őt, és magatokat a kapcsolatba:

"Gondolkoztam, és rájöttem néhány dologra. Szeretnék bocsánatot kérni tőled azért, ahogyan viselkedni szoktam. Ne haragudj, sajnálom. Nagyon de nagyon együttérzek veled abban, hogy ez nagyon rossz érzés volt." (Most cáfolod a korábbi üzeneteidet, erre vár tudatalatt mindig, amikor nem foglalkozik veletek önként.) "Megértem, hogy fáradt vagy, és tudom, hogy szeretsz minket. A viselkedésem miatt pedig talán úgy érezhetted, hogy nem szeretlek". Lehet hogy olykor közbeszól, mondja hogy de nem is. Ne törődj vele, kezedben a varázspálca. "Szörnyű érzés lehetett." Bármit mond, azt csak a ketrec falára írja ki, az nem ő. Még nem. Ezért a reakciód, hogy azokat figyelmen kívül hagyod. Ha a szemedre hányja, azzal csak teszteli, hogy őszinte-e a kitárulkozásod. EZ AZ a pont, ahol NEM SZABAD FELADNOD. Illetve lesz még KÉT ilyen pont, tehát ez az első a háromból.

Tegyük föl, hogy a szemedre hányja, hogy igen, tényleg nagyon rossz volt. Ha ezt teszi, akkor nemcsak hogy tesztel (nem tudatosan), hanem akkora a lelkiismeretfurdalása, hogy nem akar megbocsátani önmagának, és egyben nem hisz neked. Valójában ezzel ő hangtalanul sikít: NEM ÉRDEMELTEK MEG! NEM VAGYOK MÉLTÓ ARRA, HOGY A CSALÁD RÉSZE LEHESSEK.

Valójában kéri, hogy érezz együtt vele a hibájában. Ugye milyen ellentmondásos? Úgy tűnik, hogy goromba, de közben azt kiáltja: MENTS MEG! OLDOZZ FÖL!

Hát oldozd föl. És mivel ebben az esetben nem hisz neked, kitartónak kell lenned. Lehet hogy hetekig eltart (de talán, remélem ez csak más olvasók számára marad fontos rész, és nálatok könnyebb lesz, én inkább ezt gyanítom), és neked akár HETEKIG is mindig igazolnod kell a bocsánatkérésedet és az együttérzésedet, annak őszinteségét. Tehát a reakció: "Sajnálom, tényleg sajnálom. Látom, hogy valóban elviselhetetlen kínokat okoztam. Nagyon sajnálom." Kerüld a "bocsánatot kérek" formulát, nem működik, de most nem fejtem ki hogy miért, technikai dolog. Egyszer az elején elég, többször ne használd.

Miért ez az egész? Mi történik a férjed tudatalattijában, melyik szó melyik varázspálca-suhintás?

Amikor kiszolgáltatod magadat neki, _áldozatot_hozol_ (és az áldozat ugyebár naggyá teszi a kapcsolatot). Nem fogja elhinni, hogy ez valós és őszinte. Azért bánthat ekkor reakcióképpen, hogy meggyőződjön róla, hogy őszintén kitárulkoztál el. MINDENNEK LE KELL PEREGNIE RÓLAD. Nem csak azért, mert rossz érzés hogy bántó szavakat mond, hogy felhánytorgatja a dolgokat, hanem azért is, mert azzal ő valójában bottal piszkál, és neked MEG KELL MUTATNOD, MÉGHA FÁJ IS, hogy valóban kitárulkoztál. Ez is egy ÁLDOZAT.

És az áldozat jó, mert naggyá teszi a kapcsolatot. Tényleg naggyá teszi! Persze a lehető legkisebb áldozat teszi naggyá, lásd a szeretetdefiniciót, de itt a helyzetetekben ez a lehető legkisebb áldozat. Ez van.

Egészen addig kell együttérezned vele, BÁRMIT IS MOND VAGY TESZ, amíg ezzel az összetett áldozathozatallal meg nem győzöd arról, hogy őszinte vagy. Ekkor felfogja, hogy a teszteléssel valójában a lelkedbe tiport, hiába hitte azt hogy nem fog, "mivel nem is vagy őszinte".

Itt jön a következő varázsütés, ez a második pont, ahol erősnek kell lenned és nem szabad feladnod: "Megértem, hogy így reagáltál. Semmi baj. Tudom hogy szeretsz, és tudom hogy jó ember vagy. Azt is tudom, hogy jó apa vagy, és tudom, hogy jó férj vagy, az én férjem, csak nem engedtelek kibontakozni. Sajnálom ezt" stb.

Most hozod ki a fényre. A kiskutya annyira nem hitte el hogy szabad, hogy megharapott, hiszen ha megharap és mégsem dugod vissza a ketrecbe, akkor az bizonyíték a javából. Te csak bekötözöd a karod, és nem cáfolsz rá, hogy nincs többé ketrec. A karod begyógyul, a kiskutya pedig néha még visszanéz a ketrec helyére, eszébe jut, lehet hogy újra megharap, de a karod könnyen begyógyul, a kiskutya lelkének már hosszabb időre van szüksége ehhez.

Most jön a harmadik pont, ahol NEM SZABAD FELADNOD.

Mert mihez kell vezessen rövid úton a fenti varázslat/terápia? Ahhoz, hogy a férjed hirtelen megváltozik, és része lesz a családnak?

NEM! (Megint egy - megjegyzendő: látszólagos - ellentmondás.)

Ha ez történik, az még mindig maga a ketrec, akkor még nem jött ki a skatulyából, akkor csak az ideiglenes felszínt látod. Ebben bukik el sok házasság még akkor is, ha valahogyan eljut idáig.

Miért?

A lényeg az ÖNKÉNTESSÉG. Ha a férjed valami HATÁSÁRA kezd el másként viselkedni, akkor NEM ÖNKÉNT teszi, tehát NEM változott meg, ergo a hatás csak ideiglenes. Itt a reakció tehát az, hogy megpróbálhat veled lenni, de kényelmetlenül fogja érezni magát. Azért, mert tudat alatt érzi: van még skatulya. Ez ellentmondásos, de gondolj bele: ha nem önkéntes valami, akkor nem önkéntes. Történhet hatalmas katarzis, lehet hogy ott fog zokogni a válladon egy férfi (engedd meg neki), lehet hogy együtt fogtok zokogni, mégis maga a helyzet, melyben ez történik, KIZÁRJA AZ ÖNKÉNTESSÉGET.

És ezt tudnod kell. Megint egy áldozatot kell hoznod értetek, egy utolsót: elenged. Pl. "Tudom, hogy most pihenni szeretnél / dolgod van. Megyek készítek vacsorát / játszom a gyerekkel" stb. "Szeretném, ha akkor jönnél oda hozzánk, ha velünk szeretnél lenni. Ha nem jösz oda hozzánk, akkor is szeretlek. Sajnálom hogy eddig nem így tettem.

Mi is történik a férjed fejében?

Először is áldozatot hoztál, akkorát, amekkorát csak az hoz, aki igazán szereti a másikat: KISZOLGÁLTATTAD MAGAD. Ha nem hitte el, akkor tesztelt, ha elhitte, akkora nem tesztelt, akárhogy is, ezt érzi: "Te jó ég, hatalmas áldozatot hozott értem. Túl nagyot!"

Hogy van az idézet? "A szeretet ... együttérzés a hibáiban ... kisebb áldozatot hozunk azért, hogy neki ne kelljen nagyobb áldozatot hoznia."

A férjed azt látja, hogy hoztál egy felmérhetetlenül nagy áldozatot érte, értetek. Magadra vállaltad az ő keresztjét is, az ő hibáit is magadra aggattad. Mit tesz ekkor, mivelhogy szeret?

Kisebb áldozat megváltozni, mint engedni, hogy mindent magadra vállalj! Már csak az önkéntesség a kulcspont, csak az önkéntesség lehetőségének hiánya tarthatja vissza attól, hogy ezt meg is valósítsa.

Ezért mit teszel? Megkéred, hogy csináljon mást. Tehát: MEGENGEDED NEKI, HOGY ÖNKÉNT JÖJJÖN. Hiszen ha te nem kérted, hanem elengedted, akkor ez lesz a fejében: "JÉ, LEHETEK ÖNKÉNT IS JÓ FÉRJ/APA!"

Jobb esetben tíz perc, félóra, egy óra múlva jön, pontosan úgy, mint az a kiskutya, amelyiket nem parancsolhatod ki a ketrecből, melyet megszokott, lehet hogy napokig is bent marad és csak aztán dugja ki az orrát, amikor rádöbben, hogy igaz, az a valóság, kijöhet. Elsősorban azt éreztetsd vele, hogy szereted és hogy jó hogy ott van, és csak másodsorban köszönd meg, mert ha túl sokat köszönöd, azzal azt üzened, hogy ez amit tesz, nem természetes, ő nem természetesen jó apa stb. Ha meg nem köszönöd meg, akkor az fog üzenni valamit, hogy nem soha nem köszönöd meg.

Rossz esetben nem jön. Mert még mindig nem hiszi el, még mindig tesztelni akar, biztosan nem küldöd-e vissza a skatulyába (mint ahogy odaégeted a vacsorát, csak azért, hogy lásd, ezúttal nem morran rád). Lehet hogy hetekig fog tesztelni, ezért ez az a bizonyos említett harmadik pont, ahol KI KELL TARTANOD.

Csak jelezd feléje egy mosollyal, hogy várod, de ne mondd ki. Ha kimondasz valamit, az legfeljebb az legyen, hogy "nem kell jönnöd... szeretlek". A lényeg, hogy esélyt adj neki az önkéntességre. (Ezt fordított pszichológiának is nevezik, de nem minden formában lenne hatásos, és pláne nem önmagában, csak így egy rendszer részeként, a megfelelő helyen.)

Nem is olyan nehéz ez, ha arra gondolsz, hogy

1. minél kitartóbban kell várnod, annál nagyobb áldozatot hozol.

2. Minél nagyobb áldozatot hozol, annál kijjebb hozod őt a ketrecből,

3. Minél nagyobb áldozatot hozol, "annál nagyobb lesz a kapcsolatotok", mert naggyá teszi.

4. Minél nagyobb áldozatot hozol, ő annál gyorsabban gyógyul.

Amint feladod, elvesztetek, legközelebb egy szavadat sem fogja elhinni. Tehát minél nagyobb áldozatot hozol (minél türelmesebb vagy, tehát minél kitartóbban és markánsabban és egyértelműbben cáfolsz rá arra a skatulyára, hogy "nem lehetsz jó férj/apa"), annál biztosabb a siker.

Ez nagyon fontos: AMINT FELADOD, NEM LESZ TÖBB ESÉLY. Ezt nagyon jegyezd meg, mert lehet hogy lesz olyan pillanat, amikor ebből kell erőt merítened!

Ha még mindig nem hiszi el, hogy komolyan beszélsz, akkor alighanem napokig nem fog hinni. És neked kitartónak kell lenned, mert csak azért nem változik meg, mert még mindig tesztel és tesztel. Odanéz rád, és látja hogy csak egy mosolyt kap. Semmi szemrehányás, semmi elvárás. "Á de holnap úgyis megváltozik!" - gondolja, vagy inkább csak fél ettől, ezért teszteli. És másnap is csak mosolyt kap. Nincs nehéz dolgod, ha megérted a fenti felsorolás szerint azt, hogy minél tovább csinálod, annál biztosabb a siker. Harmadik napon még megcsinálja ugyanezt. Aztán a negyedik napon talán (talán később, de ez valószínűbb, remélem ez jön be), már nem fogja szükségét érezni, hogy még egy napot teszteljen. Oda fog menni hozzátok és bocsánatot kér, amiért nem jött. Együttérzést kér a hibájában. Kitárulkozik végre. De CSAK HA ELÉG KITARTÓ VAGY. De szerensére minél kitartóbb vagy, annál biztosabb, hogy érdemes volt addig kitartónak lenned, adjon ez erőt.

"A szeretet ... együttérzés a hibáiban..." Tehát érezz együtt vele, és engedd hogy ő is együttérezzen veled: találj BÁRMIT, amiben az együttérzését kérheted! "Sajnálom, hogy eddig tartott, amíg megértettem, hogy mi történik." stb. "Sajnálom, hogy eltörtem a porszívócsövet, odaégettem a kaját, beletörtem a kulcsot a zárba..." - bármit. Örülni kell neki, ha van miben együttérzését kérned, persze ha már nincs mit, annak is.

"A szeretet... kisebb áldozatot hozni azért, hogy neki ne kelljen nagyobb áldozatot hoznia."

Az "együttérzés a hibáiban" is áldozat. A kitárulkozás is áldozat. A türelem is áldozat. A megbocsátás is áldozat. De emlékezz arra, hogy amint (őszintén!) magadra vállalod a hibáit, hirtelenjében nagyon könnyű áldozatnak fog bizonyulni számára az, hogy vállalja őket.

Abban a pillanatban, hogy TELJESEN, TÖKÉLETESEN ELHISZI, hogy LEHET ÖNKÉNT IS JÓ FÉRJ/APA, végképp nem lesz rá szükség, hogy felemlítsd egy hibáját. Ő FOGJA ELMONDANI, HOGY HIBÁZOTT.

Annyira bízni fogtok egymásban, hogy boldogan fogja az együttérzésedet kérni. Ezt keresi minden ember a társában: esélyt arra, hogy "az lehessek, akinek lennem kell".