Akik fiatalon költöztek el (16-18 évesen), a szüleiteket, hogy győztétek meg, hogy engedjen el? Hogy boldogultatok?

14 évesen költöztem kollégiumba. Elég szörnyű volt a családom, két évig győzködtem őket, hogy engedjenek el, de végül elengedtek. Érettségi után az egyetemet is még kollégiumban kezdtem, aztán összeköltöztem a barátommal.

Igaz, tőlük is kaptam segítséget, de leginkább dolgoztam, koncerteket adtam és szórólapoztam. Ahova 18 év kellett, ott a szobatársam csinálta hivatalosan, nekem odaadta a szórólapokat, meg a pénzt is a végén. Mindent meg lehet oldani :)

17 évesen összeköltözni az aktuális életed nagy szerelmével nem éppen felnőttes dolog. És ha pár hónap múlva összevesztek, akkor mit csinálsz? Befekszel egy másik fiú ágyába? Vagy visszakönyörgöd magadat anyuhoz?

Ha már mindenáron el akarsz költözni, akkor ne egy másik ember nyakára menj élősködni, hanem szervezd meg úgy a dolgaidat, hogy el tudd tartani magadat.

ma 12:44 vagyok

Én 17 évesen szakmát szereztem, és míg suli alatt diákmunkáztam, a szakma megszerzése után már dolgoztam. Így volt rendes havi fizetésem. Eleinte egy szép kisszobát béreltem. Annyi fizetésem volt, hogy kifizessem a havi szoba bérlést, és naponta 3x egyek valamit. Igaz nem tudtam nyaralni menni, nem tudtam márkás cuccokat venni magamnak, de volt hol aludnom, és nem éheztem. De a legfontosabb: Végre nem egy alkoholista család állandó üvöltözése között kellett élnem. Bevallom, én 14 éves korom óta készültem arra, hogy amint lehet lelépek. Így már tudatosan gyűjtögettem a kis pénzemet, szóval nem pénz nélkül léptem le. Pár évvel később estin leérettségiztem. Diplomám nincs, de van egy jó munkahelyem, és ma már jól is keresek..