Miért ilyen anya? Mit csináljak, hogy ne legyen?

14 éves lány vagyok, anyukám 49 éves. Nagyon szeretem, P is engem. De egyre kibírhatatlanabb.

Ami idegesítő, hogy még soha életébe nem vallotta sztem be, hogyha nem volt igaza. Nem, neki mindig igaza van. Dehát jó, anyák, sokszor ilyenek.

Maradi. Nagyon. Nem bírja, ha már pl nyakláncot húzok suliba (8-os vagyok). Állandóan azt mondja amikor mérges (egyre többször az), hogy milyen vagyok, csak a divat érdekel és több ruhám van mint az egész családnak együtt. (egyébként nem mondom, hogy milyen kevés, de egyáltalán nem monható soknak)

Suliba 4-es 5-ös (inkább 5-ös) vagyok, de ha már becsúszik egy 4-es, akkor ordít.

Jó persze, vannak jó pillanatai is, ilyenkor megértő és rendes, de amit ilyenkor elmondok Neki, azt későbbi veszekedéskor a szememre hányja.

Nem értem miért csinálja ezt az egészet, hogy milyen vagyok, a velem egykorúak már javába rbancok.

Én nem bandázok, nem cicizek, már a barátaimmal se lógok délutánonként. (alig)

Mit csináljak? Annyira rossz! ÉS nagyon elegem van.

Egyébként van 2 nővérem 8, és 9 évem van köztünk, Ők sem voltak sohasem bulizósak, Őket is ki tudja készíteni.

Ők ugye elmennek dolgozni/fősuliba, én meg egyedül vagyok itthon vele és Apuval. Apa pedig elég halk, "nem zavar sok vizet", anya vele is sokat veszekszik, de Ő inkább hallgat, "had mondja"

Amúgy tesóim nem voltak jó tanulók (3-as, 4-es), tőlem mégis a maximumot várja el.

Felvételin is a vitt pont összesen 60, viszem mindet, meg még versenyekért is párat plusszba, de ilyenkor is azt nézi, hogy hogy elrontottam a felvételit. Oké, ez tény, de nem lehetne néha a pozitívumokat is nézni?

Bocs, hogy hosszú lett, kérlek segítsetek, hogy mit tehetnék hogy megváltozzon! Egyáltalán lehet? :S

Köszi! :)