Hogy őrizzem meg a családfő szerepét, ha a feleségem fia a fő kereső a családban?

Kérdező (#33) "40 sem vagyok, nemhogy 50+. Mindegy, ebből már nem jövök ki jól." - jól értem, te bekerültél mondjuk 36 évesen egy 16 éves fiú mellé, és el akartad játszani a NEVELŐapa szerepét... és erre kiröhögnek? Hát, nem csodálkozom... tudod, az ember 16 évesen még a saját szülei nevelési próbálkozásait se igazán szokta már díjazni, nem hogy egy akkor odacsöppenő "anyu pasiját apu csaját"... ha valamitől óva intek mindenkit egy mondjuk 14 feletti gyereknél, az a nevelőszülőt játszani akarás, az értelmesen megpályázható szerep kb az "atyai jóbarát"...

Az ilyen helyzeteket, mint amibe kerültél Kérdező, az ember többnyire magának harcolja ki... az jut eszembe róla, amikor gimi 4-ik évnyitón belebotlottunk egy olyan valakinek a bátyja formájú csávóba a folyosón, és a "mi van öreg, eltévedtél?" szintű aránylag normális kérdésre elkezdett pattogni, hogy "kikérem magamnak, én vagyok az új tanár, és megkövetelem a tiszteletet!" stylben válaszolt... persze megkapta az adekvát választ, hogy "akkor követeld ... b...+", és év végére már sajnáltam, mert kb annyiszor lett alázva, ahányszor összefutottunk a nyomorulttal...

Ha ugyanez az ember valami "nézzétek srácok, XY vagyok és én leszek itt az új tanár idéntől, és hát ja, nem találom még a tornatermet" vagy valami emberi választ ad, akkor mi is nyilván az "OK, tanár úr, akkor a folyosón végig, majd balra" választ kap, és normális hozzáállást a továbbiakban.

(ja, és én meg 50/F vagyok:))

Tudod, dolgozz, és tegyél le valamit az astzalra, mert a síránkozás nagyon kiábrándító...

Felnőtt férfi vagy, vagy nem????

Szánalom a hisztid!