A parom teljesen maskepp gondolkozik a kozos eletunkrol mint eddig mit tegyek?

Egy nap alatt eljutottál a szerelemtől a szakítás emlegetéséig. A megbeszélés helyett. Gratulálok. Szakíts. Ebből jó már nem fog kisülni.

Hát akkor ennyi. Nem hogy "jóban rosszban" nem tartotok ki egymás mellett, de még egy ilyen alap dologban sem tudtok kompromisszumot kötni. Erre ne építs semmit, főleg akkor ne, ha első megoldásként az jut eszedbe, hogy lelépsz, vagy komolyan gondolod, hogy egyedül hagy több gyerekkel a nyomorban. Ez se nem bizalom, se nem szeretet. Ez nulla. Részedről mindenképp. És nem azért, mert nem akarsz nagy családot, hanem mert az első adandó alkalommal, ahogy valami nem megy úgy, ahogy elképzeled, lelépnél. Menj! Nem veszít sokat senki!

Ne vesszetek ezen össze már..majd az első és a főleg a 2. után változhat a véleménye :D két gyerek nagyon sok tud lenni egy esti lefekvési cirkusznál például:D (egy 3 gyerekes jós)

Ha szembeállítod az ápoltságot/igényességet a nagycsaláddal, akkor nem jósolok nagy jövőt ennek a kapcsolatnak. Ő nem vágott át a nagycsalád gondolatával, milyen mélységű a kapcsolatotok, hogy egy véleményváltozást átvágásnak értékelsz? Arról nem is beszélve, hogy már az egyedül maradásig is eljutottál gondolatban. Nem ártana átgondolnod az egész kapcsolatot.

Én sem vállalnék nagycsaládot, nem olyan a mentalitásom. Ülj le vele erről komolyan beszélgetni és mondd el, hogy szét fognak válni az útjaitok, ha ő ragaszkodik a sok gyerekhez. Ez olyan dolog, amiben tényleg egyet kell érteni.

Azért nem eszik olyan forrón a kását ahogy főzik.... én is úgy képzeltem, hogy sok gyerekem lesz, de maióta megszületett a kisfiam kicsit átértékelődött bennem sokminden... közben az életkörüményim is megváltozka, a szüleim meghaltak, a férjem oldaláról sincsennek nmagyszülők, segítségünk semmi...azt hitem eddigre már lesz egy hitelmentes lakasunk, de még albérletben vagyunk és bár van félretett pénzünk, hitel nélkül nem fog menni... szoval, az hogy most mit mond és mit az első gyerkőc után az kettő!!! Amugy a férjem szeretne még egy gyereket( és szivem mélyén én is), de sajnos nem merek többet bevállalni ebben a helyzetben.(lehet, hogy önző dög vagyok, de megbolondulni sem akarok és végre van magamra kis lopott időm, hogy 4 éves már, végre tudok magamra is kicsit költeni, hogy már dolgozom és nem a gyesből kell kijönni...) Mit tegyél? beszélgessetek, mennyire vedd komolyan amit mondott, mert te most így érzed.