Mitől számít valaki JÓ Anyának?

Ha úgy fel tudom nevelni a gyerekemet, ahogy engem felneveltek, akkor büszke leszek magamra, mert tudo, hogy olyan jó anya lettem, mint az én anyukám!!!!

kicsit bővebben szerintem egy jó anya-ahogy már írták előttem- következetesen neveli a gyereke(i)t, amit lehet, én azt szeretném neki(k) megadni, de nem úgy, hogy elkényeztetett kis majmo(ka)t neveljek belőle/belőlük!!!

ha valami baja lesz, tudja, hogy hozzám bármi gonddal,bajjal odajöhet, és ne mástól kelljen majd megtudnom, hogy ha gáz van...

és nagyon nagyon remélem, hogy örököltem anyukámtól azt az anyai 7.érzéket, amitől majd csak jelekből tudni fogom, hogy valami nem oké, és hogy szavak nélkül is mindent el tudjon mondani...

Szereti, gondozza, és alkalmat ad a gyereknek, hogy aképességeit a lehető legjobban kibontakoztassa, a számára legjobb életútra felkészüljön. Vagyis kihívások elé állítja, és eligazítja az életben. Apával karöltve.

De anya legfontosabb dolga, hogy gondozza, feltétel nélkül szeresse, így bizosítsa a gyerek életbe vetett bizalmának megerősödését!

Az a jó anya, akiről a gyerekei felnőtt korukban sem feledkeznek meg, hálás szeretettel gondolnak rá élete végéig.

Ezt elérni egy anyának hatalmas életfeladat.

Én is azon a véleményen vagyok, hogy később fog kiderülni mennyire volt az anya Jó anyja a gyermekének. Az én fiam 14 hónapos, nagyon szeretném, ha mindig jó kapcsolat lenne köztünk. Már most próbálom úgy nevelni, hogy tudjon önállóan játszani, de ha kellek ott vagyok. megmutatok neki ezerszer bármit, de helyette nem csinálom meg. Nem ajnározom egész nap, de bizony sokat összebújunk és ezt ő is nagyon igényli. Amit nem szabad azt nem szabad sem most, sem 10 perc múlva, sem akkor ha már nagyon nyűgös és én nagyon kivagyok-következetesség. Szeretnék sok-sok közös programot vele, (amíg lehet), szertném ha boldog gyerekkora lenne, és örömmel emlékezne felnőttként vissza. Nem lesznek tabutémák, úgy nevelem majd, hogy bármit megkérdezhessen és elmondhasson. Nem akarok a nyakára ülni később sem, hagyok neki szabadságot, de a háttérben mindig ott leszek, ha szüksége van rám.

Nekem ő a legfontosabb, de tudnia kell, hogy rajta kívül rengeteg más dolgom is van, (ezt most tanulja)

A legfontosabb, hogy mindig érezni fogja, hogy szeretem és bármit tesz, ill. bármi történik, sosem fordulnék el tőle. A másik dolog, én képes vagyok a gyermekemtől bocsánatot kérni, ha ingerült vagyok, türelmetlen. Az én szüleim erre képtelenek voltak, és ma már tudom, hogy ez is borzasztó fontos!