Számotokra mi a családi idill?

A férfi és a nő egyenrangú fél, de nem egyenjogú. A férfi a fej, neki kell meghozni a döntéseket, de természetesen a feleséggel megbeszélve. A feleség segítő társ. Munkamegosztás van, mindenkinek megvan a maga feladata. Ez az a tökéletes családi idill, ahogy Isten tervezte és ez a normális, a jól működő, ahol a nő nem férfiasodik el, a férfi nem nőiesedik el. Fontos, hogy az étkezések együtt teljenek, legalább egyszer egy nap. A gyereknevelésben is fontos szerepe van a férfinak, olykor neki kell megdorgálni is a gyereket és el kell neki magyaráznia, hogy mi a helyes és a helytelen. Ha a férfi többet is dolgozik, mindig kell időt szánnia a gyereknevelésre is, közös elbeszélgetések kellenek a gyerekkel.

Figyelembe kell venni a másik fél igényeit, pl. van aki igényli az egyedüllétet, vagy ha van valami hobbija a másiknak, akkor oda el kell engedni, de fontos, hogy megbeszéljük előre melyek ezek a napok és ehhez igazodni. Vagy ha a feleség kicsit kiszeretne kapcsolódni a barátnőkkel, akkor addig a férj vigyázzon a gyerekre.. a lényeg, hogy mindkét fél jól érezze magát a kapcsolatban. A nevelésben is az egyetértés a lényeg, mert sok mindenki ráakarja erőltetni a másikra a nevelési elveit.. vagy a családjából hozott rossz szokásokat. Ezt is át kell beszélni és egyet kell érteni.. hirtelen ennyi jutott az eszembe.

22/N

Az, ahol a szülők szeretik egymást és gondoskodnak a családról, ahol a nagyszülőkkel jó a kapcsolat, és ahol a gyerekeket egyetértésben és jó körülmények között nevelik. Ahol nem kell szűkölködni, és ahol mindenki azt csinálhat, amihez kedve van, nincsenek értelmetlen szabályok és megkötések.

A szülők részéről ahol mindketten egyaránt dolgoznak és otthon is kiveszik a részüket a házimunkából, nincs "női" és "férfi" munka, hanem kisegítik a másikat mindennel.

Ha szerető háztartásban élek. Tök mindegy, hogy egyedülálló szülőkről, vagy házas szülőkről van szó. Csak ne legyen veszekedés, mocskolódás egymást lenézése/tiszteletlen kezelése.

Érezzem, hogy szeretnek és számíthatok a családomra, mint ahogy ők is rám természetesen. Ez a családi idill.

Sajnos ritka eset.