Szerintetek gáz, hogy így érzek?

dettó ebben a helyzetben vagyok. borzasztó irigy vagyok, de nagyon tudok örülni mások boldogságának. meghallgatom őket, érdeklődöm és próbálok sokmindent "ellesni", hogyha majd nekem is megadatik ez a szerep, tudjam hasznosítani a látottakat.

szerintem lépj túl a csalódottságodon és továbbra is tartsd a kapcsolatot velük, hiszen ők a barátnőid.

Teljesen természetes, hogy így érzel. Vágysz az anyaságra, ami szomorú, de nem biztos, hogy megadatik. Emiatt, ha szabad így fogalmazni, jogosan vagy "féltékeny". Nincs veled semmi baj. Nem vagy kevesebb a barátnőidnél. Tanácsolnám, hogy próbálj belevágni egy lombikbébi programba vagy indíts el egy örökbefogadást. Az örökbefogadás úgyis elég hosszú procedúra. Azt a tanácsot is merem adni, hogy nyugodtan érdeklődj, kérdezősködj tőlük. Hiszen ha így nem, máshogy még lehetsz anya! Nem kell lemondanod a gyermekáldásról!

Nekem is van barátnőm, akinek van babája. Nekem nincs és egy kis ideig még nem tervezzük, mert egyetemre járok, azt be kell fejezni. Így néha én is kicsit "irigykedem", bár tudja a barátnőm, hiszen meg szoktam neki mondani. Pl. "Annyira várom, hogy nekünk is legyen."

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert a barátnőm úgy rám meri bízni a kicsit, mintha a sajátom lenne. Így már rengeteg mindent tudok és ezt tanácsolnám neked is. "Gyakorolgass" a barátnőid babáján, tanulgass! Hány nő esett már úgy teherbe, hogy lemondott a saját gyermekről!

8:44-es lennék:

Egyébként amikor a pároméknál családi összejövetel van, akkor is mindig a gyerek a téma. A gond az, hogy vagyunk egynéhány a családban akinek nincs, különféle okokból (nekünk a suli, másnak anyagi okok miatt, megint másnak az új munkahely miatt...). Így aztán az ember tényleg rosszul érzi magát, hiszen próbáljon csak beleszólni az ember lánya! Ha nem tetszik a véleményed, akkor jön a "Majd ha gyereked lesz megtudod...", ahelyett hogy kapnál egy normális választ.

Csak próbáltam rávilágítani, hogy annak ellenére, hogy a barátnőmmel olyan jól el tudunk beszélgetni még a gyerekekről is, a sógornőmékkel abszolúte nem, mert sosincs igazam, sosem látom jól a dolgokat és majd ha gyerekem lesz egyébként is megtudom.

Remélem, neked is, kedves Kérdező olyan barátnőd van, mint nekem, mert akkor hamar megtaláljátok a megoldást.

Ha hasonlóak, mint a sógornőmék, akkor valóban érdemesebb lenne kevesebbet találkozni velük.

Bár szeretnék babát, még nem most. Majd kb. két év múlva. Az egyik barátnőm lebabázott. Azon kívül, hogy természetesen megváltozott az élete (amit meg is értek), nem lehetett már másról vele dumálni, csak a gyerekről. Az elején még szívesen hallgattam, de egy idő után már untam. Pláne, hogy érdemben nem nagyon tudtam hozzászólni a dologhoz. Ráadásul nem mozdult ki otthonról, amikor már lehetett volna, akkor sem. Otthon meg állandóan a pici körül forgott, nem tudtunk beszélgetni. Egy idő után azt vettem észre, hogy nem megyek szívesen. Persze ez neki és feltűnt, és rákérdezett. Én meg elmondtam neki ezeket a dolgokat. Azóta figyel rá, hogy ne a gyerek legyen központi téma. Persze, azért megkérdezem, hogy mi van a babával. Sőt most már néha eljárunk kávézni is. Tehát szerencsém van, mert jó barátnő, igyekszi megoldani a helyzetet.

Nézd, én ezeket a lányokat nem nevezném barátnak. Nekem szerencsére sok jó barátnőm van, és egyik sem mondaná, hogy beteg vagyok. Sőt fel sem hoznák a témát. Még arra is ügyelnének, hogy előttem ne túl sokat beszélgessenek a gyerekről. És egy baráttól szerintem ez a normális. És tök normális, hogy féltékeny vagy. Ezért is mondják, hogy a babások mást kaszt!:) Keress olyanokat, akiket nem "zavar", hogy nincs még gyereked. Majd lesz.