Aki elvesztette egyik szülejét, hogy vészelte át? 16/L

13 éves voltam amikor egy napon meghalt az anyám, apám, és a bátyám. Egyik nap még vártam, hogy hétvégén anyuval megyek csizmát venni, másnap meg a kisebbik nővérem az ölébe ültetett, szorosan fogott, és a nagyobbik nővérem mondta el, hogy apuék, és Tomi is meghaltak. A gyász mellett tudod mi volt a legrosszabb? Hogy jöttek vadidegen nők-férfiak, hogy árvák vagyunk, így intézetbe kerülünk, hacsak nincs rokon aki magához venne egy 13 - 17-18 éves lányt. A nővérem a szüleink halála után 1 hónappal töltötte a 18-dik születésnapját, így még ő sem volt nagykorú. Állandóan elakartak vinni minket, de a két nővérem nem engedte, meg a szomszéd Rozsika néni sem engedte. Rózsika néninek köszönhetjük, hogy végül is együtt maradtunk.Ő vele nem úgy beszéltek mint a nővéremmel, tőle tartottak, és így kivártuk míg a nővérem 18 éves lett, és Rozsika néni segített, hogy a nővérem legyen a gyámja nekem és a kisebbik nővéremnek.

Hogy vészeltem át. Hónapokig sírtunk, ha nincsenek szomszédok és 1-2 messzi rokon akkor enni sem ettünk volna.. Sokan segítettek, ezért szép lassan de talpra álltunk. Ennek már jó pár éve, már mindhárman bőven felnőttek vagyunk, de a legidősebb nővérem még ma is anyáskodó mint régen..

33/N

#3:Ez nagyon meghatott.

Én 11 voltam,mikor anyukám meghalt,egy regènyt tudnék írni tele szörnyű dologgal...de nem teszem.Csak annyit mondok,hogy még most,8 évvel később sem tudtam elfogadni,mèg mindig nagyon dühös vagyok,mert igazságtalan az élet.Bezzeg azok a szülők csomó ideig èlnek,akik alkoholisták pff.

Kérdező!Fel a fejjel!Úgysem értesz most engem,de hidd el,hogy szerencsés vagy,hogy nektek még volt 5 évetek,odaadtam volna az egyik karomat +5 évèrt.Amúgy részvétem!

Oszinte reszvetem eliszor is! :(

En 8 eves voltam,amikor meghalt az apukam.amikor negy honapos voltam a szuleim elvaltak,o nem latogatott.igazabol nem is emlekszem ra,mert soha nem lattam,megis nagyon fajt,es a Mai napig faj..soha nem felejtem el azt a napot,mindig arra vagytam titokba gyerekkent,hogy meglatogasson.ugy votlam vele,ha felnott leszek megkeresem,de sajnos erre Mar nem volt idom/lehetosegem..... 25L

3 éves voltam, amikor anyukám meghalt egy áprilisi napon. A mai napig nehezen viselem, és rengeteg lelki problémám van ebből. Hiába, hogy alig emlékszem rá, nagyon hiányzik. De a mosolyát sosem fogom elfelejteni. :')

Kisgyerekként is nehezen viseltem, már gyerekkoromban kialakult a depresszió felé vezető út. Nem tudtam felsolgozni a hiányát. A mai napig jól esne, ha meg tudnám vele beszélni a dolgaimat, kérhetnék tőle tanácsot vagy csak sütizni vele egyet. De nem volt ezekre lehetőségem. Nem volt ott, mikor ovis lettem, az első napomon a suliban, mikor először voltam szerelmes, amikor nagylány lettem, nem mesélhettem el neki az első csókomat, nem tudtam neki megmutatni a kitűnő bizonyítványaimat... Annyira hiányzik. Sosem értem, miért kellett egy egészséges, 29 éves nőnek meghalnia. Ő volt a legtisztaszívűbb, legrendesebb és legcsodálatosabb ember. Az anyukám. Most is elsírtam magam, mert annyira hiányzik, nehéz nélküle és tudom, hogy mennyire szeretett minket. És már sosem láthatom vagy ölelhetem meg. :(

Tudjátok, én bármit megadnék fél óráért, de már 5 percért is, csak hadd öleljem át őt. ♥

19/l

Hát a választ meghagyom neked de annyit mondok h apám náci volt és rendszeresen megvert és ahol csak tudott megalázott.

22 éves korban halt meg most 25 vagyok.

F

Én a #2 voltam, azóta nagyon sok év eltelt, de most sem tudtam feldolgozni, és ahgogy olvastam a többi írást.....

Nem is lehet, ez veled marad egy életre.....

Én 16 voltam, most 37, de a mai napig kérdezem, hogy m miért???? Ezen nem lehet túljutni, Apukám nagyom fiatalon, 42 éves korában halt meg.