Elvált apukák, ti minden apás hétvégén elviszitek valahová a gyereket?

10 éves voltam, amikor elváltak a szüleim, mi szerencsére többet láttunk apukámat. Minden kedden nála aludtunk, szerdán ő vitt minket iskolába, péntek délutántól szombat estig szintén nála voltunk. Így, hogy ennyit találkoztunk, nem igényeltük (nálam 4 évvel fiatalabb testvéremmel) hogy elvigyen minket rendszeresen cirkuszba, állatkertbe, stb. Otthon ülni és társasozni is jó volt, esetleg elmenni valahova kirándulni, túrázni. Ha többet láthatná a kislány az apukáját, valószínűleg az apa sem próbálna folyton a kedvére lenni, ajándékokkal halmozni, hogy bizonyítson. Ő is tudna nemet mondani neki egy idő után.

Alapban én is azt mondom, hogy a gyereknek szüksége van ilyen élményekre, és jó, hogy az apuka programokra viszi. Viszont amit írsz, hogy el van kényeztetve, követelőző, csak az érdekli mit kap az apjától, ha nem kap hisztizik, stb, ez ellen tenni kellene. Beszéljétek ezt meg az apukával, hogy kicsit más módon szeresse a gyereket, és elégítse ki az igényeit. Vagyis a gyerek őt szeresse, az együtt eltöltött időt, és ne csak az ajándékokat, ne csak azért akarjon apával lenni, mert mindig kap valamit. Persze az is kell, hogy ajándékozza, de ne ilyen hatást váltson ki, amit leírsz. Lehet közösen otthon is minőségi időt eltölteni, társasozni, együtt sütni-főzni, bicajozni, játszótérre menni, kirándulni...stb. Az nem vezet jóra, ha apát fejőstehénnek nézi a gyerek, akitől mindig kapni kell valamit. Ahogy nő a gyerek, egyre követelőzőbb lesz, ez a hétköznapokban is sok gondot okoz, mert elvárja otthon is, hogy minden kívánsága teljesüljön, és ha nem, akkor majd az apa teljesíti. Ez nagyon nem jó játék, és nem a gyerek érdekeit, személyiségfejlődését szolgálja.

És igen, még én is annyit mondtam volna, hogy miért nem tölt több időt együtt a gyerek és az apa, akkor talán nem csak az ajándékozásra korlátozódna a viszonyuk. Vegye ki apuka a részét a hétköznapokból is, ha szeretne több időt tölteni a kislányával.