Hölgyek nektek mennyire fontos hogy a férfinak legyen egzisztenciája? Jobban értékeltek egy olyan férfit, akivel amikor megismerkedtek, akkor még egy csóri és melletettek lesz belőle "valaki" és mindent megtesz azért?

Férjem, mikor megismertem, 26 éves elmúlt, nem volt pénze, nem volt autója, nem volt munkája. Ez alapján bárki egy perc alatt leírta volna: biztos született vesztes, aki okkal tart ott, ahol.

A valóság az volt, hogy a szülei sosem bírtak bánni a pénzzel, és a fiuk fizuját is teljesen lenyúlták, részben azzal az indokkal, hogy bele kell adnia a költségekbe, részben meg zsarolták érzelmileg, amire alkalmas típus volt. Elhitte nekik, hogy a megélhetésüket veszélyezteti, ha nem adja haza az összes pénzét. Mikor aztán munkanélküli lett, kiforgatták a maradék forintjaiból. Gyerekkora óta szorongásai voltak (nyugtatókon élt), nagyon magába volt fordulva, és persze hiányzott már neki egy társ. Kedvenc munkahelyéről küldték el akkoriban, ami még egy pofon volt az élettől.

Ebbe a bizonytalan időszakában ismertem meg. Láttam benne a törekvést és minden értékét. Egymásba szerettünk, szinte rögtön állást talált, amit aztán egy jobbra cserélt. Szépen lassan tisztára mostam a szemét a szüleivel kapcsolatban is. Ezután már csak egy fix összeget adott haza, ami reális volt, nem többet, így lett megtakarítása. Aztán összeköltöztünk albérletben, és teljesen megszüntette a szülei támogatását. Nem haltak éhen így sem.

Jelenlegi munkahelyén egyszerű munkásból raktárvezető lett alig több, mint egy év alatt. A régi szorongó énje sehol sincs már, a kamaszkora óta szedett nyugtatókról járásunk első hónapjaiban leállt, magabiztos lett, kiegyensúlyozott.

A szülei, családja persze le van döbbenve, rá sem ismernek. Nem állítom, hogy ez az én érdemem, mert ez mindvégig benne volt. Egyszerűen csak rossz környezetben élt.

Jelenleg van megtakarítása, autója, és elégedett az életével. A tékozlást hírből sem ismeri.

Most persze irigyelnek, milyen ügyes, talpraesett férjem van, akire a házimunkától elkezdve mindenben számíthatok. És ezt azok mondják, akik az egzisztencia alapján választottak párt...

Az exemnek mellettem lett egzisztenciája! A négy fal között egy ok nélkül betegesen féltékenykedő,kegyetlen vadállat egy elmeháborodott volt!

A jelenlegi páromnak sose volt,nincs és nem is lesz egzisztenciája! Ő "csak" 20 éve keményen dolgozik fizikai munkát,hogy legyen mit ennünk és a csekkek be legyenek fizetve,hűséges és gondoskodó társam,a legtiszteletreméltóbb,legegyenesebb ember akit valaha ismertem!

Magas ívben teszek az egzisztenciára!

rosszul vagyok az olyan emberektől akik számára az egzisztencia, és a pénz számít ha ismerkednek. a férjem szülei korán meghaltak, 18 éves korától kezdve dolgozik, ellátja önmagát, és ő nevelte fel a 2 hugát is, az egyik gyakran volt pszichiátrián, mivel nem tudta feldolgozni hogy nincsenek szülei, és hogy nehéz volt a gyermekkora.

Gondolkozzatok el ezen, szerintetek neki mennyire volt fontos az egzisztencia? örült hogy valahogy megéltek, még gyerekek voltak és nem az hogy semmijük, de senkijük nem volt, aki gondoskodott volna róluk. Gondoltak ők arra hogy vajon megfelelő-e az egzisztenciájuk? hát szerintem nem. Mégis érzelmileg helyre jöttek. És nem, nekem nem ez a fontos.

Gondolkozzatok el, tehettek ők arról hogy ilyen volt a gyermekkoruk? Tehettek ők róla hogy nem volt egzisztenciájuk?

Még is sokkal emberségesebbek mint a legtöbben.

egy kapcsolat gazdasági közösség? bank, vagy mi a csoda?

agyam eldobom ettől a sok anyagi felfogású embertől. Nincs semmi baj, valaki ilyen, valaki olyan, de szerntem ha ezt nézi meg valaki először egy férfin hogy milyen az egziszteciája, szégyen. Attól még lehet érzelmileg retardált szeretethiányos rosszindulató.