Van itt olyan, aki így kezdte a kapcsolatát? Tartós lett?

Nálunk nem volt az.

Igaz a mondás, hogy aki egyszer megtette, az megteszi másodszorra is.

Részemről hatalmas szerelemnek indult. Egy helyen dolgoztunk, gyakorlatilag együtt töltöttük a napot. Addig-addig udvarolt, meg fújta, hogy már nem szereti a nejét, csak a gyerek miatt vannak együtt, hogy végül beadtam a derekam, és a szeretője lettem.

A mi házasságunk nem volt már olyan jó, hiányzott a tűz, az udvarlás, de azóta ezerszer megbántam, hogy elhagytam az első férjem, mert ezt leszámítva nagyon jó ember és jó apa.

Egy idő után jött a lila köd, hogy én szerelmes vagyok. Meg ő is. Én ragaszkodtam, hogy váljon el. Válaszút elé állítottam, hogy vagy a felesége, vagy én, de ez így nem megy tovább.

És mikor engem választott, akkor madarat lehetett volna fogatni velem.

Aztán jöttek a gondok.

Az én gyerekeim nem fogadták el őt, az övéi meg egyenesen utálnak engem, mert miattam költözött el, és részben igaz is, úgyhogy sokszor volt lelkiismeret furdalásom.

De köztünk dúl a szerelem, még jobban, mint eddig, úgy éreztem, a bajok csak összekovácsolnak. Megesküdtünk, és jött a közös baba.

Amíg otthon voltam a picivel, jött az első hideg zuhany, hogy hát ő láthatások alatt lefekszik a volt nejével. Évek óta rendszeresen (havonta, két havonta) "megbotlik", mert még mindig érez iránta valamit.

Kikészültem, válni akartam, de könyörgött. Kicsi gyerekkel, GYES-ből nincs hová menni, úgyhogy végül megbocsájtottam.

Aztán kiderült, hogy megint teherbe estem. Nem akartuk, de én meg akartam tartani, ő viszont nem. Azt magyarázta folyton, hogy egy újabb éhes száj, akit etetni kell, fizeti a gyerektartást, stb, mit képzelek én magamról. De hajthatatlan voltam, és képtelen lennék elvetetni.

Gyakorlatilag végigveszekedtük a terhességet, akkor változott meg, mikor a gyereket a kezébe vette: ő az egyetlen lány, és azóta is imádja. Gyakorlatilag szerelmes a lányába.

Aztán két éves volt a kicsi, mikor kiderült, hogy már a terhességem alatt összejött egy kolléganővel. Fogta a cuccait, és elment. Otthagyott a négy gyerekkel az albérletben. Az se érdekelte, miből fizetem.

Gyerektartást alig kapok. Kerek tíz évet vett el az életemből.

Bármit megadnék, ha újra kezdhetném. De nem lehet.

És most itt vagyok, 41 évesen, négy gyerekkel, tele adóssággal és senkinek se fogok kelleni. Ő meg vígan él valami 30 éves cicababával, akiben az a legszebb, hogy nem akar soha gyereket.

Pont azt csinálta velem, mint anno az első feleségével.