Elméleti kérdés: mit tennétek, ha gyanítanátok, hogy a gyereketeket szexuálisan zaklatták?

Nos én láttam egy ilyen esetet közelről, jó példa volt.

7 év körüli volt a kiscsaj, azt nem tudom mit mondott az anyjának, de az elrohant a rendőrségre és kivizsgálást kért. A rendőrség kirendelte a szakértőt, az megállapította, hogy semmi nem történt, erre anya elrohant egy magán pszichológushoz, az is megállapította, hogy semmi nem történt. A rendőrségen az ügyész meg jól megfenyegette az anyát, hogy észen legyen mit csinál és nagyon örüljön, hogy az ügyészség nem jelenti fel. Mellesleg a válófélben lévő apa volt a gyanúsított. Ezek után én azt gondolom, nem rohannék a rendőrségre mert ha kiderül, hogy nem igaz, akkor még én járhatok rosszul, hanem előbb elmennék egy magán pszichológushoz, vagy többhöz is, és csak akkor mennék rendőrségre ha a pszichológus azt javasolná. A gyereket persze addig nem engedném, hogy kettesben legyen az illetővel.

Pszichológus és kezelőorvos muszáj, de nehéz jó pszichológust találni.

Keress bizonyítékot, de a gyereket mindenképpen vidd el a gyanusított közeléből. Semmi érintkezés, még csak ne is találkozzanak.

Ha találsz bizonyítékot, akkor mehet a feljelentés, de ha nem, akkor is legjobb ha eltávolítod a gyereket a káros befolyás hatása alól.

A legfontosabb, hogy a gyerekben tett kárt minimalizáld és életképes felnőtté neveld. Az elégtétel is fontos de nem a legfontosabb.

A gyermekek legnagyobb esetben azért nem szolnak mert félnek, hogy ki hinne nekik. A tinik még tudják is, hogy mindenki kételkedni fog nekik, föleg ha már párszor kamuztak.

CSak az a baj, hogy hazugságból rettenetesen kevés gyerek hazudja ezt. A legtöbbnél bizony igaz amit állít.

Èn magpróbálok a lányaimmal olyan kapcsolatot kialakítani, hogy öszinték legyenek hozzám. Megpróbálom olyan nevelésben részesíteni öket, hogy ilyen dologgal ne éljenek vissza. Vagy is amikor ilyet jeleznek akkor tudjak nekik hinni.

Èn azt hiszem mindig hinnék nekük. Habármég picik, de most is reagálok minden dolgukra. Nem törpítem el a bajukat, vagy is az ami nekik fáj azt elhiszem, hogy fáj, megértem öket. Vagy is elesik beüti a lábát, akkor nem kezdem el mondani, hogy minek sírsz az úgy sem fáj, hanem ha azt mondja hogy fáj, akkor mondom, hogy ez most biztos rossz lehet neked, megértem, de álljunk fel és menjünk tovább. Ès már el is repült a fájdalom, kapott egy megértést, és már nem is fáj annyira.

Más szemszögből nézve válaszolnék.

Ha valami ősanyatigris engem meggyanúsítana egy ilyen súlyú váddal még és fel is jelentene, nem ellenkeznék, együttműködnék a hatóságokkal, alávetném magam szó nélkül mindenféle szakértői mizériának.

Azt a pert, amit utána rágalmazás és hitelrontás miatt az illető nyakába akasztanék, azt megemlegetné még az unokája is.

Amije van, vinném. Ha éhen hal a fantáziáló gyermekével együtt, az sem tudna zavarni különösebben.

#14

Ebbe igazad vagyon, de a te szemszöged csak akkor működik, ha nem történt gyerekbántalmazás.

A mostani esetben nem tudjuk, hogy történt-e, bár szerintem nem, mert ez egy "elméleti kérdés".

#11, ennél már csak az a cifrább - ami kezd megjelenni itthon is - hogy néhány, magát nőnek nevező személy azért, hogy a válásban, tartásdíjban, gyerekelhelyezésben magának jobb helyzetet érjen el, betanítja a gyereket efféle hazugságra, vagy épp megvereti magát a szeretővel és a férjre próbálja kenni... ugye a Lázár-saga és Andika a behazudott megtámadással...

Az a baj, hogy a rendvédelmi szervek ezt zömmel kézlegyintéssel elintézik, és max figyelmeztetik az illetőt... ahogy a példádban is írod... pedig elég lenne csak néhányszor eljátszani, hogy a hamisan vádoló ugyanazt a büntetést (letöltendő börtönt) kapja, amit a megvádolt kapna, ha igaz lenne a vád... egyből leállna ez a fajta gazemberkedés. (és ennek következtében jobban hinnének a VALÓDI áldozatoknak is, mert valljuk be, ezek a csalók leginkább velük szúrnak ki)

Hamis vád

268. § (1) Aki

a) mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol,

b) más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hamis vád alapján az érintett ellen büntetőeljárás indul.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a hamis vád alapján a vádlottat elítélik,

b) a hamis vád olyan bűncselekményre vonatkozik, amelynek elkövetőjét a törvény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegeti.

(4) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményre vonatkozó hamis vád alapján a vádlottat elítélik.

(5) Aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével azért vádol hamisan, mert gondatlanságból nem tud arról, hogy tényállítása valótlan, vagy a bizonyíték hamis, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(a hatályos törvény - hogy legyen mit szokás szerint lepontozni:)))

bírom ezt a sok megfontolt, törvényességre építő válaszolót ... ugye nem sokatoknak van itt gyereke?

nem pszichológusoznék, mivel ismerem a saját gyerekem (4 van, nem a levegőbe beszélek) rövid beszélgetéssel kiszűrném, hogy valójában mi történt (helyszín, időpont, tettek) ... és ha az áll össze, hogy igazat mond, akkor felkeresném a pácienst és hosszan elbeszélgetnék vele ... valószínűleg 8 napon túl gyógyuló emlékeket hagynék neki a beszélgetésről ... ez után megfontolnám, hogy feljelentést is tegyek, de csak azért, hogy mással ne tehesse meg ... és qrvára nem érdekelne, hogy önbíráskodásért mit kapok

tapasztalatom van a magyar jogszolgáltatásról, ami közel sem igazságszolgáltatás (volt benn orvosszakértői vélemény, pszichológusi vélemény és volt a valóság, szóval én nem számítok már a magyar bíróság reális ítéletére)

11-es vagyok,

Abban az esetben amit írtam, most zajlik a hamis vádas per, amit az apa indított miután kiderült, hogy ártatlanul vádolták. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a büntetés ha lesz egyáltalán.