Elméleti kérdés: mit tennétek, ha gyanítanátok, hogy a gyereketeket szexuálisan zaklatták?
Hangsúlyozom, elméleti kérdés.
Tehát tegyük fel, hogy gyanítjátok, hogy a gyereketekkel ilyesmi történt, vagy esetleg ő maga panaszkodik, de bizonyítékotok nincs. Mit tennétek? Elvinnétek pszichológushoz szakvéleményt kérni? Azonnal feljelentenétek az illetőt? Próbálnátok "négyszemközt" lerendezni?
A múltkor szóba került ez a téma a férjemmel, és ő azt mondta, hogy bizonyíték nélkül nem lehet tönkretenni valakinek az életét a gyanú árnyékával, mert ez a vád örökre rajta maradna, még akkor is, ha ártatlan és felmentik. Pl. mi van, ha a gyerek/tinédzser csak kitalálta, mert utálja az illetőt? (Nyilván kisgyerek ilyet nem talál ki.)
Igaza is van valamilyen szinten, de én, azt hiszem, ha tényleges gyanú ébredne bennem, átmennék anyatigrisbe - attól függetlenül, hogy még nincs gyerekem. Adja isten, hogy sose kelljen kipróbálni.
Szóval nem tudom, mi a helyes magatartás ilyen esetben. Ti mit tennétek?
Pedig érdemes ésszel csinálni.
Amerikában volt nemrég ilyen, ahol a lány mondta, hogy az apja zaklatta. Persze az anyja rögtön melléállt, az apát kidobták a családi házból, és persze le is csukták... jóval később derült ki, hogy semmi sem történt, a lánynak nem vettek meg valamit, ezért találta ki az egészet.
Ezt mondta:
"Akkor ez jó ötletnek tűnt".
Ha az én lányom csinálna ilyet, akkor intézetbe adnám. Gondolkodnék a kitagadáson is.
Bár szerintem ilyet is csak Amerikában lehet megcsinálni... egyelőre.
De mi is errefelé megyünk.
Ha csak en gyanakodnek kulso jelek alapjan (gyerek viselkedese) akkor elkezdenek jobban odafigyelni, es finoman puhatolozni a gyereknel.
Ha o maga mondana el, akkor az elso utam a rendorsegre vezetne. Bizom a gyerekemben, tudom hogy nem talalna ki ilyesmit. Mivel 10 eves, jelenleg nem is tudja hogy tortenhet ilyen az emberrel.
Ha szemtanuja lennek az esetnek, akkor valoszinuleg peppe vernem az illetot. Igy aztan ketten mennenk a bortonbe.
Az ártatlanság vélelme azt is megilleti akit azzal vádolnak, hogy ártott a gyerekemnek.
Nyilván ha bebizonyosodik én is gyűlölném, de önmagában az, hogy valakit megvádolnak azzal, hogy ártott a gyerekemnek, még nem ok a gyűlöletre.
Ez a téma mindenképpen szakemberre vonatkozik.
A gyerek kezelése az említett piszchiáterre vagy hasonló szakemberre, a bizonyitás az erre képzett emberekre, jogászok, birak, rendörség, stb.
És az ha ismeretlen tettes ellen teszel feljelentést, senki jogait nem sérti.
A rendőrség dolga, hogy megállapítsa, hogyan kell ehhez az esethez állni, aki elvileg a gyereket kérdezi ki szintén szakember jelenlétében. Van lehet nem így van, de ha nem vagyunk rendőrök, orvosok, stb. akkor max. halványan sejtjük, hogy mi a teendő.
Mivel ez elsősorban a gyermekek (lelki, de akár testi is) egészségét érinti, először a háziorvosával kezdeném, o mondja meg kihez kell továbbmennem.
Hozzáteszem, a háziorvossal jó a viszonyom, megbízom benne s jó szakembernek tartom, olyan embernek ismertem meg, aki ha azt kell tennie amihez ért megteszi, ha nem ért hozzá, akkor meg a megfelelő szakemberhez irányít.
Kérdés persze neked is van e ilyen jó háziorvosod?
Nekem mindenesetre nem magától lett hanem én választottam, miután a körzet szerinti háziorvos nem ilyen volt...
Eltér már a témától, de a megfelelő házirovos választása ép oly fontos egy gyermek esetében mint pl. a megfelelő cipő választása.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!