Csak én vagyok aki ahhoz ragaszkodik, hogy a család együtt reggelizen, ebédeljen, vacsorázon mikor apa is itthon van és nincs ovi se?! Párom azt mondja ez csak az én hülyeségem mert ők sose ettek együtt. Én meg ehhez voltam szokva és így tanítottak!

De mi nem vagyunk a gyerekeid, hogy azt írd, hogy apa is itthon van (:

Amúgy meg nem reggelizünk együtt, mert mindenki máskor kell. Vasárnapi ebéd van együtt.

Ha mindenki otthon van, nem megy sehová akkor persze, együtt eszünk. Ez főleg hétvégén van így.

De hétköznap mindenkinek megvan a napirendje, tehát nem kel fel mindenki reggel hatkor, hogy meg tudjunk közösen reggelizni, amikor valaki csak 10-re megy dolgozni.

Az ebéd mindenkinek akkor, amikor hazaér, ez is kivéve hétvégén. Akkor mindig együtt.

A vacsora pedig attól függ mi van.

Az más, amikor a gyerekeknek említed meg az apjukat.

De amikor idegen embereknek beszélsz a férjedről, akkor gáz apának hívni.

1. apádnak szerintem ehhez semmi köze - a párod pedig nem az apád, ne hívd úgy! Vagyis itt ne, mert kérdéseket vet fel :)

2. na, az én mostohám egy ugyanilyen nő (volt), kötelezően le kellett menni enni, ha éhes voltál, ha nem. Fa.sza táplálozási zavarom is lett miatta

Jó, te ehhez vagy szokva, csak ne erőltesd a férjedre, hogy egyen, ha nem éhes! Minek?

Mi sem eszünk egyszerre a párommal, de, ha ő eszik, kiülök, beszélgetünk, csipegetek tőle. Én szeretek egyedül enni (utálom, ha néznek közben, pl.)

Reggel attól függ, hogy egyszerre kelnek-e? De délben és este közösen ülünk az asztalhoz. Mindennap ugyanabban az időben. Sőt, amikor még kicsik voltak a gyerekek, őket is az asztalhoz ültettem, akkor is, ha még nem azt ették, amit a többiek.

A rendszeresség nagyon fontos. Nem csak a gyereknek, de a családnak is. Ha mindenki össze-vissza eszik, akkor a konyha mindig "úszik".

Akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk... Speciel szeretem, ha van egy közös étkezés, logikus is, ha pl. palacsinta van, ami elkészülés után azonnal elpárolog, de annyira nem tartom fontosnak. Kinek mikor jó.

Egynél több közös étkezésre pedig semmi esély, mert teljesen más a bioritmusunk. Enyhén extrém esetben előfordul, hogy én akkor eszem először, amikor a párom utoljára.

Úgyhogy én sejtem a közös családi étkezések varázsát (bár én se szoktam meg otthon, csak az ebéd volt közös, pontosabban anyám szólt, aztán olykor képes volt a konyhában állni és sütni, vagy macskát etetni, amíg ettem... eh), ebédnél valahol logikus is, de ha valamiért a többiek más ritmusúak vagy mást szoktak meg, ne legyen kötelező. Megpróbálhatod meggyőzni őket szolidan, ennyi.