Nagyon szégyenlem magam, de szemét dolog lenne tőlem, ha szakítanék?

Szakítani nem lenne szemét, ő választotta a válást, nem te kényszerítetted rá. Valószínűleg vált volna nélküled is, így csak gyorsabb lett a folyamat.

20 évesen nem csoda, hogy nem akarsz pótmami lenni. Ennyi idősen az ember a saját családját tervezgeti, nem akar már egy kész kényszerhelyzetbe belekerülni, ez teljesen érthető is.

Viszont akkor szakíts, minél hamarabb. Mondd el, mi a gond, hogy neked húszévesen nem erre van szükséged egy kapcsolattól. Nem vagy felelős az ő válásáért, emiatt ne falazd bele magad egy olyan kapcsolatba, amiben boldogtalan vagy. Előbb vagy utóbb ő is az lenne, mert látná, hogy ha téged boldoggá akar tenni, akkor választania kell közted és a gyerekei között, így vagy folyamatos lelkifurdalás mellett kevesebb időt töltene velük, vagy ő tenné meg azt a lépést, amire most te készülsz.

Az, hogy valaki tudja, hogy képtelen elviselni a másik ember gyerekét, de ennek ellenére szétrobbantja a faszi hátterét, majd amikor már minden le van zongorázva lép vissza, csak azért mert neki igy tetszik-az több mint hiba. Szimpla mezei aljasság.

Okos volt a gyerekek anyja. Neki jár a taps.

Neked pedig, ha majd egyszer lesz családod, és gyermekeid, és elhagy a pasi, és ott maradsz X gyerekkel egyedül, akkor emlékezz vissza erre az esetre. És jusson eszedbe, ez a két pici gyerek kálváriája a szemétséged és gerinctelenséged miatt.

Itt fogsz köpködni mindenre és mindenkire, főleg a majdani férjed szeretőjére.

Pedig csak magadra kéne köpnöd:)

Nők szégyene-kb.

Mielőtt szentté avatnád a redves kérdezőt, a családé volt a pasi, és nem a kérdezőé, elcsábítani azt tudta, elviselni a hozzá tartozó dolgokat nem.

De mi a kérdés? azonnal el kell hagyni, sajnálatból ne maradjon mellette.

"miert en szakithatnal, ha nem jo ez igy, lepj ki belole. A pasi meg majd visszakullog az exfelesegehez, vagy felakasztja magat. De o a hibas... ket gyerekkel mar azert nem a farkunk utan megyunk..." -

Anélkül, hogy bárkit is máglyára húznánk vagy épp szentté avatnánk, a leggázabb hozzáállás díját azért kiadnám a #31-es hozzászólónak...

Nem, kedves #31-es, egy ilyen helyzetben egy pasi nem visszakullogni fog, és nem is felakasztani magát - ne is reménykedj - hanem rájön, hogy a nők egy részénél a gyerek-centrikusság nem több, mint szimpla képmutatás, és valójában akkor van több esélye párt találni, ha minél inkább hanyagolja a gyerekeit... ahogy ezt a hozzád tökéletesen hasonló erkölcsi magaslatokban szárnyaló Kérdező tulajdonképp le is írja. Ennyi. Lehet előadni az elszállt femi-dumát, de azért tudj róla, hogy az esetek nagyobb százalékában a gyerekekével vered épp... oszt majd lehet sírni, hogy "otthagyott a férjem két gyerekkel, aztán felénk se néz, csak a tartásdíjat küldi" - vagy azt se - mert ennek a hozzáállásnak EZ a következménye, nem a behúzott farokkal visszakullogás, és nem is a szög-kalapács-kötél...