Nagyon szégyenlem magam, de szemét dolog lenne tőlem, ha szakítanék?
Párom nős volt, amikor megismerkedtünk. Csak kalandot akartunk mind a ketten, de több lett belőle, és hamarosan beadta a válást. Nekem egyértelmű volt, hogy a gyerekeik a nőnél maradnak, de megállapodtak, hogy heti 2x nála vannak, plusz minden 2. hétvége. Meg ahogy alakul. Nem örültem, de úgy voltam vele, hogy próbáljuk meg. De nem működik. Amikor itt vannak a gyerekei, én kifutnék a világból. Nem nekem való, nagyon fiatal vagyok még pótanyának.
Viszont mégis miattam vált el - mit tegyek?
Ha nem is éltek együtt, akkor mit érdekel hogy mennyit vannak nála a gyerekek?
Nem sajátíthatod ki. Nem a háziállatod.
Nem élünk együtt, de ha ott vannak a gyerekei, akkor vagy nem megyek át, vagy ha átmegyek, akkor nem érzem jól magam. Ennek meg így nincs értelme.
Ez a "sorstól visszakapod" csak a megcsalt nők mentsvára.
Kérdező, mondok egy vadonatújat - sem szidva, sem dícsérve: ha már egyszer így alakult, mi lenne, ha a pároddal felnőtt emberként megpróbálnátok megbeszélni a gondokat, és valahogy megoldani a helyzetet? (ha nem éltek együtt, nem tűnik se lehetetlennek, se iszonyú nehéznek, mi a bánatért kellene "pótanyaként" neked nevelni egyáltalán az ő gyerekeit, van azoknak a gyerekeknek anyja meg apja is)
Ha hiszed, ha nem, az őszinte kommunikáció csodákra képes...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!