Kamaszok, ti mennyire vagytok beavatva otthon a pénzügyekbe? Pl. Megmondják nektek a szüleitek, hogy mennyit keresnek, mennyi pénz van a számlájukon, meg ilyesmi?

Nálunk a konkrét összegekről sosem volt szó. De nem is éreztem tragédiának. Az elveket viszont így is átadták, például hogy ha az ember normális, fix fizetésből él, akkor nem szabad, hogy olyan legyen, hogy hóvége. Úgy kell beosztani, hogy mindig megvegyük, ami kell, és mindig legyen egy kis tartalék a váratlan kiadásokra. A pontos összeg úgyis minden élethelyzetben más és más.

A párom családjában más a helyzet, napi téma a pénz. Én hülyét kapok attól, hogy például vettünk neki egy új kabátot, aztán átmentünk anyukájához, aki megdicsérte, és rögtön meg is kérdezte, mennyibe került. Majd kapásból felsorolt három boltot, ahol olcsóbban vehettünk volna kabátot, és azt is, hogy ők mennyiért vettek a múlt héten. De emellett volt olyan, hogy átjöttek meglátogatni, én pont vacsorát főztem és megkínáltam őket. Erre kiderült, hogy milyen jól tettem, mert késett pár napot a fizetésük, ezért konkrétan nincs mit enniük. Ezt nálunk el se tudtam képzelni, mert mindig úgy vásároltunk, hogy legyen többféle nem romlandó, vagy fagyasztott étel. Most is így vagyok vele, ha mást nem, egy tojásos nokedlit vagy sajtos tésztát bármikor össze tudok ütni. De nincs is rá szükség. Ez viszont nem azért van, mert elmondták, mi mennyibe kerül, hanem azért, mert elmondták, hogy a váratlan helyzetek várhatóan bekövetkeznek, ezért tudnunk kell felkészülni rá.

Egyébként az ajándékozás náluk is elég nehéz kérdés, inkább nem adnak egymásnak semmit, mondván nincs rá pénz. Eleinte a párom is ezzel jött. De szerencsére már másképp látja, rájött hogy az ajándékozás jó, illetve hogy egy születésnapra például pont tök könnyű rákészülni, tekintve hogy minden évben mindig ugyanakkor van :)

sosem tudtam pontosan anyám mennyit keresett, mert vállalkozó, és minden hónapban máshogy sikerült neki a bevétel.

de járhattam különórára, angoltáborba, voltak normális ruháim, cipőim, mentünk színházba, kirándulni, moziba.

ha kértem egy kis pénzt, mindig kaptam, persze sosem költöttem el az egészet, még a telefonomra töltött pénzt is úgy osztottam be, h sosem kellett proliskodnom a visszahívós smssel :)

megtanultam spórolni, felesleges dolgokra sosem költöttünk, mégiscsak 1 keresetből kellett megélni, tisztában voltam a pénz értékével, és láttam esténként szegény anyámat milyen fáradt.

a megtakarított pénzről a mai napig nincs fogalmam, de tutira lapul vmennyi anyám számláján :) azóta már persze az enyémen is, szerencsére a családunknak volt pénzügyi kultúrája, hitelt semmire nem vettünk fel.

inkább járok szakadt kocsival és nézzenek le, mintsem ott álljon a milliós verda az utcán és ne legyen pénzem tankolni :D