Kamaszok, ti mennyire vagytok beavatva otthon a pénzügyekbe? Pl. Megmondják nektek a szüleitek, hogy mennyit keresnek, mennyi pénz van a számlájukon, meg ilyesmi?

Kb. 10-12 éves korom óta elég részletesen tudom, mennyi pénzünk és a kiadásunk van. Igaz, előtte sem volt titok, csak akkor nyilván nagyobb vonalakban volt elmesélve.

19/l

Nálunk nem volt téma, csak az hogy ha kértem valamit meg tudtuk-e venni vagy nem.

Én is akkor szembesültem mindezzel amikor az osztályfőnök végigkérdezett mindannyiunkat hogy mennyit keres az apánk és az anyánk. Amikor otthon ezt elmondtuk nagyon sok szülő felháborodott ezen az osztályfőnöki kérdésen.

Ha a suliban a tanár tette föl nektek is a kérdést, megpsékelve azzal hogy mennyimegtakarított pénzetek van akkor megvan a véleményem róla.

Egy kamasz már pontosan átlátja, hogy milyen az, ha valakinek csődbemegy az élete.

Ha azt mondod neki, hogy "nagyon szegények vagyunk", nem tudhatod, hogy ezt hogy értelmezi. Bizonyos családokban ez azt jelenti, hogy nincs minden télen vadiúj márkás kabát. Más családonál meg azt, hogy egy hétig nem lesz kaja és lehet a jövő hónapban az utcára kerülünk.

Ha nem mondod meg neki, akkor két opció van. A gyerek vagy elkényelmesedik és azt hiszi a szülei korlátlan mennyiségű pénzzel rendelkeznek vagy pedig állandó bizonytalanságban és félelemben él mert tudja hogy baj van, csak azt nem mennyire nagy.

Egy kamasz gyerek általában rendelkezik annyi érdeklődéssel a felnőttek világa felé, hogy összetudjon rakni a fejében egy képet a családja anyagi helyzetéről.

Megtanulja a vásárlási szokásokat, úgy ha ő is bevásárol tisztában van az árakkal. Egy normális családban beszélgetnek arról, hogy ki mi szeretne és mikor lehet azt megvalósítani, vagy mikor nem mik a korlátaik.

Ha egy álomvilágban él, fülén a telefonnal elvont szülőkkel, akiknek semmilyen elvárásaik nincsenek felé a háztartásban, egy nyomorék felnőtt lesz eltorzult világképpel. Ne csak anyagi területen lesz korlátolt, hanem az élet számos területén.

Szerintem eléggé általános hiba, hogy nem avatjuk be a gyerekeinket időben a család pénzügyeibe, nem beszélünk velük őszintén a pénzügyeinkről, ezért gyakran teljesen téves következtetéseket vonnak le az anyagi természetű kérdésekről. Pl ismerek olyan családokat, ahol látszólag szegények, visszafogottan élnek, de közben több milliós megtakarításuk van, de ez titok a gyerek előtt, mert "nem tartozik rá", meg különben is, még a végén elkezd követelőzni. Ismerek olyan családokat is, akik fényűző életet élnek, miközben fullra el vannak adósodva, de ez is tabutéma, mert erről ciki lenne beszélni. Kínos lenne, ha be kellene vallani a gyereknek, apa-anya csak egy ostoba lúzer, aki eljátssza a jómódot, de közben kölcsönt kölcsönre halmoz.

Alapvető probléma még, hogy a magyar családok zöme nem rendelkezik megfelelő pénzügyi kultúrával, így nem is igazán tudja beavatni a gyerekét a pénzügyeibe, mert még maga sincs tisztában vele, mit kellene átadni.