Mekkora esély van arra, hogy egy férj visszajöjjön a saládjához, gyerekéhez, ha megismert egy fiatal lányt, és emiatt "dobbantott"?

Nekem van egy pozítiv példa az ismerőseim körében. Régen volt már, 12 éve történt, amikor már volt egy 6 éves kisfiúk. (vagy 4 éves, mindegy). Együtt dolgoztam a nővel, szóval tudok mindent. A férje viszonyt kezdett egy szintén azonos korú nővel, akinek szintén volt egy kisgyereke, közel azonos korú. A férfi megtudta, hogy állapotos a felesége és még így is a másik nőt választotta. Mondta, hogy szereti őt, megtalálta őt stb. El is költözött a nőhöz. Közben a feleség nem balhézott. Elengedte. Csendben várt és közben cseperedett a hasában lévő baba is. Többször beszéltek telefonon a férjével és a nő nem szidta, hanem nyugodt maradt (baromi nehéz volt) és még tanácsot is adott a férjének, hogy hogyan altassa azt a másik gyereket.

Aztán kis idő ,pár hónap elteltével visszament a feleségéhez, aki visszafogadta. Azóta is együtt vannak és két fiúk van. Szép házaspár, a nő kifejezetten csinos, csinosabb évről évre.

Szóval van pozitív példa.

#35, el tetszel lenni tévedve lenni, de nagyon... egy férfi IS azért marad egy kapcsolatban, mert boldog benne, jól érzi magát benne, nyújt számára valami fontosat, ha megtalálja a társát benne ilyesmi - és akkor lép ki egy kapcsolatból, akkor keres egy új kapcsolatot, ha már nem boldog a meglévőben, ha rosszul érzi magát benne, ha nem nyújt számára semmi fontosat, ha a társa már nem társ számára - szóval ebben a tekintetben nagyjából ugyanúgy működik, ahogy egy nő is.

Nem, nem azért van a férfi, hogy a nő anyaság iránti vágyait elégítse ki maradéktalanul, ha jó ez neki, ha nem, nem rabszolga, aki köteles szolgálni baba-istenséget, és anyukát az ő földi helytartóját, ha jó neki, ha nem.

Egyébként élmény ez a duzzadó ösztrogénszag, ahogy a szerencsétlen Kérdező abban reménykedik, hogy a párja egyáltalán vissza akarjon menni, itt egy már az összes amazon arról győzködi, hogy "nehogy visszafogadd, bárhogy is könyörög"... azt hiszem, ezt hívják túlkompenzált kisebbségi komplexusnak, népnyelven "ordító egérnek".

Egyébként meg igaza van az előzőnek, Kérdező, azt gondold végig, hogy éreztetted-e a pároddal, hogy "én már anya vagyok, nekem már a gyerek az első" - mert ha igen, akkor SEMMI esélyed sincs. Ha nem, ha ő pont ugyanolyan fontos volt számodra mint a gyereked, akkor meg jócskán van, akkor tényleg valami kapuzárási pánik lehet az ügy mögött.

Tényleg azon múlik, hogy mi a tényleges oka az elköltözésnek. Olyan nincs, hogy minden a legnagyobb rendben, és egy férj lelép. Valami hiányzott neki.

Az én férjem is megtette ezt 10 év házasság után, 7 és 9 éves kislányokat hagyott itt velem.

16 éves korunktól jártunk együtt, 22 évesen házasodtunk össze. Fél év kellett neki, hogy rájöjjön, nem azért él házasságban és pont velem, mert belesodródott és igaziból nem is ezt akarja. Bebizonyosodott, hogy ha akarna, igenis változtathatna a helyzeten. És csodák csodája kiderült, hogy valójában nem akar változtatni. A lényegen legalábbis nem. Nekem is lehetőségem volt végiggondolni ugyanezeket a dolgokat. Megbizonyosodtam róla, hogy ha kell, igenis meg tudok állni a lábamon, képes vagyok ellátni a gyereket, tehát szabadon dönthetek arról, akarom-e, és hogyan folytatni ezt a kapcsolatot. Persze sok mindent át kellett alakítani, a régi módon nem tudtuk és akartuk volna folytatni. De továbbra is házasok vagyunk, a visszaköltözése után 5 évvel még egy gyermekünk született, aki már 10 éves.

Szóval minden lehet, de először is szedd össze magad, szervezd újra az életeteket, aztán ha a pasi esetleg visszajönne, gondolkodj el a dolgon. De ne azért omolj a karjaiba, mert nélküle életképtelennek tartod magadat. Nem vagy az, két lábbal, stabilan állsz a földön, és ha úri kedved úgy tartja, akár őt is beengedheted az életedbe.

38!

Aham. Naná, hogy nem kell senkinek sem benne ülni a a kakiban. Ez eddig oké.

Viszont baromira nem mindegy, hogy milyen formában "dobbant".

Más az, amikor rájössz, hogy a meglévő kapcsolatod már nem ad semmit...már nem vagy boldog...és tudod, hogy egyedül is jobb lenne...ezért leülsz a pároddal és elmondod neki, hogy miért nem működik ez köztetek...ezután szépen elválnak útjaitok. Akár van gyerek, akár nincs.

Ha viszont, sunyiban félredugaszolsz...mert miért ne? Hisz szar a házasság...simán megteheted...majd se szó, se beszéd egyik napról a másikra le is lépsz (hátrahagyva mindenféle indoklás és tisztelet nélkül a párod és a gyereked)...ne haragudj, de egyáltalán nem elfogadható!

De azt hiszem, ha veled tenné ugyanezt az asszony egy friss kolbászka miatt...te sem lennél ennyire toleráns! Hopp.