Mitől lehet az hogy párkapcsolat terén nem bízom senkiben?

önvédelem

ha valamit nem kaphatsz meg, nem is kell. öntudatlan reflex. óvatosan kell vele bánni, különben így marad és egyre nehezebben tudsz mást befogadni a kialakított kisvilágodba.

Azt írod, jól érzed magad így, akkor mi a kérdés?

H nem bízol senkiben azért lehet, mert sokat csalódtál, vagy eleve ilyen típus vagy. Neked kellene tudnod, melyik illik rád.

önbizalomhiány is lehet

vagy tanulópénz, hogy ne tadj sokat a kapcsolatba, hanem a másik, hogy téged megkapjon, akkor jobban kellesz, és kevesebb energiád is megy el.

én kipróbáltam pl az exemnél hogy mindig nyavajogtam hol van, miért nem vagyunk együtt, amikor felhívott egyszer éreztem, hogy gyorsan akarja mondani amit akar, nehogy megint elkezdjem, hogy mikor találkozunk már..,szóval akkor hirtelen SEMMI-t nem nyavajogtam, csak igen-eztem, aham-oztam, ok-ztam, erre kíváncsi lett, nem akarta letenni, még beszéltetett, olyan titokzatosnak tűntem, és akkor épp ő kezdett el értem hajtani.

de csak addig tartott mert ezt a formát nem tudtam hozni alapból :(nehéz megváltozni.

Ezt át tudom érezni. 29 évesen én is belefáradtam, hogy az ember a szívét-lelkét beleöli egy kapcsolatba és mindig sérül, mert a másik valamilyen okkal továbbáll, félrelép, szakít. S fel lehet állni a padlóról, de sorozatosan már rettentő fájdalmas, elveszi az összes energiát. Így inkább én is úgy kezdtem gondolkozni, hogy jól megvagyok egyedül. Hiába jó a személyiségem, nézek ki jól, megvan az egzisztenciám, minden a lehető legrosszabbul alakult eddig a párkapcsolatok tekintetében (legjobb barátnak hitt ember okozza a szakítást, eljegyzett barátnő félrelép, akivel összekötöttem volna az életem ő megismerkedik egy munkahelyi programon élete szerelmével... stb.) Világéletemben családot akartam, korán megállapodni, boldog életet... hát nem jött össze. S ami ijesztő, amit magam is látok, hogy kezdem önmagam elhinni, hogy jó az egyedüllét. Tudom hogy ez csak önmagam mentegetése a fájdalomtól, de kezd rajtam eluralkodni TÉVESEN az érzés. Mindig irigyeltem azokat, akik elsőre megtalálják azt, akivel boldogan élik le az életüket.

Bizonyára te is az új csalódástól félsz és így próbálod védeni magadat. Sajnos egy ilyen elkurvult világban élünk, nehéz bízni a másikban és tudat alatt ott a félsz benned, hogy nem akarsz a padlóra ülni.

Hidd el. Az egyedüllét nem vezet jóra. Én még látom ezt, de egyre inkább halványul el előttem, ahogy rohanok a homályba. Így mint sorstársadtól, fogadd el a tanácsot, és te ne juss ilyen sorsra. Merj belevágni az új kapcsolatba, ha lehetőséged adódik rá.