Egy kisvárosban felnőtt embernek nagyon nehéz lenne megszokni a budapesti életet?

18 éves koromig kisváros, aztán egyetemre - bejárós - Pestre kerültem.

24 évesen összejöttem a barátommal, és fél éve végleg beköltöztem Óbudára.

Imádom, a suli alatt is szerettem, de kimondottan szupi a nyüzsgés, mindig történik valami, nincs az az álmosság, mint otthon.

Nekem nagyon tetszik, benn élni pedig megváltás, mert pl. fél 12 után nem tudtam hazajutni, mert éjszakai csak Cinkotáig ment, tovább nem.

Nagyon nehéz igen ! Nekem 7 év kellett csak ahhoz,hogy tudjak közlekedni,el ne tévedjek. Bődületes nagy Város ! A fővárosi mentalitást pedig nem birom bevenni. Mohó,harácsoló,erőszakos,tisztelet a kivételnek,de nem sok van,az is inkább vidéki aki fölment. Én útáltam ott lenni,vissza is jöttem a kisvárosba,de most meg arra jöttem rá,hogy baromi kicsi lett ez a Város ! És munka sincs úgy . Na erre mit lépsz Bert ? mondtam magamnak. Aki közben itt maradt,ez a hosszú idő alatt már szépen kiépítette az egzisztenciáját . Mi ebből a tanulság ? Hát mégegyszer nem mennék el. De most meg Bp. után ez tűnik kevésnek. Jól megcsináltam,mi ? Most itt újabb 7 év,hogy egzisztenciám legyen,az alapos lemaradás a kortársaktól. És már nehezebb is,keményebb a világ !

Talán segit.... Hali Bert