Egy kisvárosban felnőtt embernek nagyon nehéz lenne megszokni a budapesti életet?

nem egyszerű, nekem 1 -1,5 év kellett, fél évig gyűlöltem, rosszul voltam ha fel kellett jönnöm a koliba..

ma már nehezen tudnám elképzelni a szülőfalumban az életemet

2100 fős településről költöztem fel

Most mi a fenéért lettem lepontozva?

Igenis úgy érzem, egyik nap jó Budapesten lenni, a másik nap nem! Pedig én nem is olyan kicsi városból jövök. De ahonnan jövök, ott vannak zöld részek, nincs minden összeszarva, és pihen is a város, nem minden éjjel megy az IHB buli. A fővárosnak van egy rakat előnye, de nagyon sok hátránya is, és én kilenc év alatt még nem szoktam meg. Teljesen soha nem is fogom. És érdekes módon, azok, akikkel munkám során találkozom, és megtaláljuk a közös hangot, soha nem itt a fővárosban születtek, élték a fiatalkorukat. A pestiekkel nem tudok szót érteni, ők teljesen más világ.

Én laktam kisvárosban, nagy faluban, egy ideig nagyvárosban, sok évig Budapesten (belvárosi ócska hely, külváros, külsőbb lakótelep, budai zöldövezet - mind erősen különbözött egymástól), kis faluban, s végül 2 falu között telepedtem le egy dűlőben, ahol összesen 3 ház lakott.

Nem nagyon volt Budapesten mit megszokni, odamentem és az volt, ami. De igazán megszokni sose ment, Budapest nekem túl zsúfolt, túl nagy. A zöldövezet (hegytető, remek kilátással és sokkal több fával, mint emberrel) kellemes volt, de azzal együtt sem az igazi. Most jó :)

Amúgy sokkal többet számított, hogy milyen házban, lakásban lakom... Évtizedekig laktam lakásban és sosem szoktam meg, nem az én műfajom. Nekem ház való és saját kert.

Kisváros és kisváros között is van különbség, nem is kicsi. Az emberek alkalmazkodóképessége is eltér. Az se mindegy, hogy pár évről vagy egy egész életről van szó, családdal...

Laktam már 1000 fő alatti faluban, várossá váló községben, megyeszékhelyen majd most Budapesten már felnőttként. Azt kell mondjam eddig Budapest a "kedvenc". Falun és kisvárosban maximum gyereket nevelni jó. Nem kell aggódni, hogy ellopják, elüti egy kocsi, mert a madár se jár arra. Friss levegő és rengeteg zöld terület van, de egyszerűen halál unalmas. Én már gyerekként is unatkoztam nyáron, mert nem lehet mindennap csak biciklizni és feküdni a falu határban nézve a felhőket. A megyeszékhely már nagyobb ugrás. Több vásárlási lehetőség, látnivaló, de az is csak időszakosan. Havonta max 1 hétvége és már sokat mondtam. Ráadásul este 7 után minden bezár. Csak kint a város szélén a nagyobb élelmiszerláncok üzletei tartanak nyitva este 8-ig. Ehhez képest Budapest. Ég és föld. Azt nagyon élvezem, hogy ha sokáig dolgozom vagy vagyok az egyetemen még este 9-kor is találok nem aranyáras boltot, ahol a holnapi ebédemhez meg tudom venni az alapanyagokat vagy az éjszaka közepén is kitalálhatom, hogy most vágyok valamire, mert találok nyitva boltot. Ha este 8-kor megyek nagybevásárolni, akkor este 8-kor megyek, simán belefér. Minden héten van valami, sőt, van amikor egyszerre több program is fut a városban. Van egy halom múzeum és színház, aminek még évek mire a végére érek/érünk. Tehát rengeteg lehetőség.

Egy dolgot utálok nagyon. Az emberek mentalitását. Azt egyszerűen képtelen vagyok megszokni. Mindenki siet, agresszív. Rengeteg a láthatóan hajléktalan az utcákon és a részeg alak. Hihetetlenül sokan büdösek, még jól szituáltnak kinézőek is és egyszerűen igénytelen a legtöbb sok ember által használt dolog, terület. Ha tömegközlekednem kell, utána mint a szent grál keresek kézmosási lehetőséget, mert a kézfertőtlenítőt nem érzem elégnek. Háromszor körbe kell nézni a zebrán, még akkor is ha nekem van zöld jelzés. Első hónapokban elkövettem azt a hibát, hogy megbíztam a "megtanult" rendben, ha nekem zöld szemből nem jöhetnek, így arra már nem is néztem. El is ütöttek. És még az autós volt felháborodva, hogy biztos piroson léptem le és ő azért nem vett észre, mert oldalról épp bele akartak menni. (a velem párhuzamos út zöldet kapott velem együtt, véletlen módon....)