Barátom finnyás, anyám meg nem bírja nézni. Enyhíthetek valahogy ezen, vagy törődjek bele?

Az én férjem is finnyás volt eleinte, és neki meg is volt rá a jó indoka. Nem elég, hogy az anyja katasztrofálisan sz@rul főzött - azóta rá sem bírok nézni a tyúkhúslevesre, és kitüést kapok a csirkétől -, azt kb. hetente egyszer tette, a többi nap nem volt otthon semmi kaja, mert egyszerűen nem vásárolt.

Bár ez az öklendezés röhejes... ő szimplán csak nem volt hajlandó belekóstolni sem semmibe.

Egy felnőtt embert, pláne egy férfit bármire szoktatgatni vagy kényszeríteni egyszerűen vicc.

Azt főztem, amit éppen jónak láttam, vagy megette, vagy nem. Választhatott magának alternatívát.

Egy idő után magától kósolta meg, mit szeretek annyira a kifogásolt ételekben, mostmár mindent jóízűen eszik meg, amit elé rakok. Válogatás nélkül.

Nem kellett semmire szoktatnom, sem ajánlgatnom, hozzá alkalmazkodnom meg pláne nem.

Megértem anyukádat, én sem nézem jó szemmel ha valaki átjön, beletutymákol a kajába és otthagyja... de hogy még látványosan öklendezzen is... úgy vágnám ki a második alkalommal, hogy a lába nem érné a földet.

Az sem mindegy, az a "néhanapján" milyen időközönként fordul elő.

Teljesen érthető, ha nem csípi, ha hetente belepiszkálnak a terveibe kajaügyben, csak hogy a finnyásnak legyen miben túrnia.

hasonlo a helyzet...

DE! leirom a sztorimat roviden.

A parom Kurd ugye nem ismeri a magyar kajat,akarmikor fozunk valamit akkor vagy megsem kostolja vagy megkostolja de nem eszi meg ( ritka dolog amit szeret ami magyar en tudom hogy mit szeret azt fozok mindig)

es ezt anyu nem nezi jo szemmel sajnos. pl a parom nem eszik sertest ugye ( muszlim) anyunak szinte nehezere esik marhabol fozni sutni... jajj.. en is "megrendelem" a kajat,de anyu is tudja hogy mit nem szeret....

Kezd a helyzet jo lenni,kezdunk hangolodni a dolgokra. szeeeeepen lassan... te pedig mond mg anyukadnak hogy nem tehet rola,finom a foztje,de az anyja elrontotta,igy nehez... szepen lassan a parod is hozzaszokik a meleg etelhez....... mindig tegy az asztalra valami ujjat...

1: mi volt a bajod a 69%-al, hogy jelented? Csak a véleményét mondta el. Aki a más véleményét nem fogadja el, az ne kérdezzen!

2:én sem értem, hogy maradnak a kajában csontok, porcok, mi keresnivalójuk van benne? Talán mégsem főz annyira jól anyukád, mint gondolod.

3:párod erőt vehetne magán, ne turkáljon a kajában. Felnőtt ember, nem 3 éves. Ne menjetek vendégségbe enni, ha nem tud viselkedni, szendvicset kérni, bármilyen diszkréten is, amikor ott a főtt kaja, bunkóság.

Mindenkivel előfordul, hogy nem szeret egy-két kaját, de a többit megeszi turkálás élkül. Max van amit jobban szeret, és van amit kevésbé!

Lehet le leszek pontozva de leírom a véleményemet. Szóval a párodnak vagy evési problémája van, vagy csak neveletlen.

Ha evési problémája van akkor tessék szakemberhez fordulni. Mert akkor azt te nem fogod tudni megoldani. Nem montad el a sztorit miért lehet de ez így nem maradhat.

De én megértem Anyukádat. Ha ez nem betegség akkor én úgy gobdolom felnőtt ember erőltesse meg magát annyiram hogy nem túr az ételbe. Ezt én is megkaptam Anyóstól és két sógornőmtől. Amit én főzök.

Ezt én nem tudom másként mondani, hogy bunkóság. Nekem a szüleim mindig azt mondták, hogy otthon lehet vàlogatni mert ott megszabhatod mit készítesz, de vendégségben nem illik. Én is így nevelem a gyerekeimet. Igen szerintem neked sem esne jól, ha valaki túrna az átakad készített ételben. Mindenből lehet enni. Ezt csak egy dologban tudom elfogadni, ha valaki egészségi állapota megkívánja, hogy diétázon ( cukor beteg stb) de ha mondjàk nyílván nem fogom erőltetni de úgy is készülök.

Én is hihetetlenül finnyás és válogatós vagyok már kisgyerek korom óta. (anyámék ott adták fel mikor fél délutánt ültem a korhely leves mellett, mert nem voltam hajlandó megenni, nem ízlett. Végül a fejemen kötött ki. De utána feladták, hogy erőltessék, ha nem ettem meg hát nem ettem meg)

Könnyebb azt felsorolni mit eszek meg, mint a mit nem listát. Pl húsokból csak a csirke és pulykamellet valamint a karajt és a darált marhahúst. Jól elkészítve még egyéb húsokat is megeszek de ha csak nem látszik, hogy milyen hús, főleg hogy milyen állat milyen része. Ez gyerekkori trauma, mikor a tyúkhúslevesből kikandikáló csirkelábról kiderült, hogy az az én tyúkomnak a lába, akit minden hétvégén megetettem mamáméknál. Onnantól a húslevest csak tésztával voltam hajlandó megenni, egy idő után répával, de semmi több. Akkor hónapokig semmilyen húst nem voltam hajlandó megenni. A zöldségeknél is igen sok a "fúj" kategória, ami főleg az ovinak köszönhető. A jó kis spenót, sóska, tökfőzelék, brokkoli, kelbimbó és társai. A karfiollal évek óta küzdök de csak vastagon leöntve majonézzel tudom megenni. A brokkolitól és a kelbimbótól én is öklendezek ha a számba kerül. Egyszerűen nem bírom az ízét és ilyen reflexet vált ki. A húsokra visszatérve porc, ín vagy bármilyen rágós részt képtelen vagyok megenni. Ha itthon készítek ilyen húst akár plusz egy órát rááldozok de minden feleslegtől megszabadítom. A legkisebb hártyától is amit "undorítónak" találok.

Viszont anyósom elfogadott ilyennek, a fia se jobb nálam. Sok tekintetben még rosszabb, ezért amikor megyünk mindig megkérdezi mit főzzön vagy épp mondja mit gondolt és mi megvétózunk egy-két ételt vagy módosítást kérünk. Sose volt még belőle sértődés, mert ritkán megyünk és inkább annak örül, hogy megyünk mint hogy na most nem azt főzi amit elsőre kitalált. Valamint azon sincs sértődés, hogy esetleg látva az ételt még sincs kedvünk enni belőle. Több fogást főz egyszerre. Általában szombat reggel megfőz és az van hétfőre is, így lehet csipegetni abból, ami ízlik. Mi szedünk magunknak így amit kiszedünk igen, illik megenni. De előfordul, hogy beleharapva derül ki, hogy nem ízlik és nagy próbálkozások árán se sikerült legyűrnöm, akkor néha észrevétlenül átcsempészem a férjem tányérjára. Csak azért szól, hogy nehogy éhen maradjunk így szedjünk amennyi jól esik, mert ugye mindig olyan sápadtak és soványak vagyunk :)

Itthon azt főzöm, amit mindketten szeretünk vagy akár két menüt, amit ő illetve amit én és akkor mindenki eszi a sajátját. (pl én utálom a lecsót, ő meg a gombás ételeket) Rokonnál meg vagy nem veszünk vagy éppen vagy csak megkóstolás szintjén. De sose turkálunk az ételben. Ha valahol szednek nekünk és látjuk, hogy van benne olyan, amit egészen biztos nem tudunk megenni akkor megköszönjük szépen de nem kérjük. Egyszer-kétszer volt már sértődés belőle, hogy de ő már kiszedte de így volt kisebb, mint hogy összetúrjam és ott hagyjam. Tehát ebben elég bunkó a párod. Vagy ne szedjen olyat amit nem bír megenni vagy gyűrje le. Más megoldás nincs.