Barátom finnyás, anyám meg nem bírja nézni. Enyhíthetek valahogy ezen, vagy törődjek bele?

A válaszokat nem olvastam el, de egy kérdésem lenne:

normális, jól elkészített ételben ugyan mi keresnivalója van apró csontdaraboknak (veszélyes! - természetesen nem a csontos húsokra gondolok, mint csirkecomb és társai, hanem az apró darabokra) és porcnak, inaknak vagy egyéb emészthetetlen, emberi fogyasztásra alkalmatlan dolgoknak?

Ha édesanyád ilyesmit benne hagy az ételben, akkor sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de NEM készíti el azokat megfelelően. Nemcsakhogy veszélyes, de egészségtelen is ezeknek a hulladékoknak a fogyasztása, és a hús előkészítésekor ki kell ezeket válogatni. Nem a barátoddal van a baj, hogy nem szeretne lenyelni olyat, ami nem a gyomrába való.

Hú, hogy én hogy utáltam, amikor gyerekkoromban meg kellett enni juszt is, amit elémraktak. Fiatal felnőttként az egyik dolog, amit tudok értékelni, az az, hogy most már ha nem akarok valamiből enni, nem eszem. Létezik ám egy olyan jelenség, hogy "kondicionált íz-averzió" aminek a lényege az, hogy akár egy korábban kedvelt ízt is megutálunk, ha bizonyos negatív élmények (pl. hányás) társul hozzájuk. Ezt fel lehet oldani, de hosszú idő és türelem kell hozzá. Hát még ha nem egy kedvelt ízről van szó...A másik ilyen jelenség, amivel érdemes tisztában lenni, az a neofóbia, azaz az ösztönös averzió az új ízekkel szemben. Ennek ősi magyarázata az, hogy egy új dologról nem tudod, mérgező-e, ezért óvatosan közelítesz felé, keveset eszel belőle, és miután nem lesz tőle bajod, felveszed a fogyasztandó kaják körébe, amennyiben nem volt más bajod az ízzel. Ezek emberben már gyengébben jelentkeznek, de jelentkeznek, és minden szülőnek, nagyszülőnek érdemes lenne ismernie, amennyiben sokféle ételt megevő, új ízekre nyitott embert akar nevelni a gyerekéből/unokájából. Alap, hogy amivel (pláne ha egy számára új dolog volt, amitől ösztönösen ódzkodott) hányásig eteted a gyereked, na azt a kaját felnőttként sem fogja soha enni.

Ellenben ha egészen kiskorától változatosan főzöl neki, és a neofóbiát ismerve ráhagyod, hogy az újból keveset, akár egy-két kanálnyit egyen, akkor megismertetheted új ízekkel anélkül, hogy averzió lenne benne iránta, és később rendesen eszik belőle. A spenótot is sokan felnőttként kezdik szeretni...amennyiben nem hánytatták meg általa kiskorában az embert.

Kérdező, szerintem te is kezeld kicsit gyerekként a barátodat. Mindenből egy keveset adj csak neki, vedd rá, hogy a kedvedért kóstolja meg, de értelemszerűen ha elég neki, hagyd rá. Lehet, hogy később magától is eszi majd azt az ételt.

Nála szerintem az a gond, hogy kevés ételízt ismert meg, így ez a neofóbia erős nála. Ha valamivel hányásig etették, azt viszont nem is kell erőltetni, valószínűleg soha nem fogja megszeretni.

Szerintem hagyjátok békén,és hadd egyen azt amit szeretne.

Én a békesség kedvéért vegetáriánusként gyűrtem magamba a húst,ez sem túl normális!

Anyádnak meg mi baja? A tökéletes háziasszony címre hajt? Van aki nem szereti a főztjét,na bumm,nagy kislány már,lépjen túl rajta.

Úgy kezeled a vőlegényedet mint a kis finnyás gyerekedet". Nevetséges az is, ahogyan itt is őt véded.

Úgy mint anyád, én sem főznék nektek semmit. Aki az asztalnál öklendezik, egyen a kutyával. Ha zabálni akar, főzzön magának a pasid.