Normális, hogy szinte egyik pillanatról a másikra elkezdett érdekelni a gyerektéma?

Eddig olyan lány voltam, akit abszolút nem érdekelt, hogy lesz-e valaha gyereke, sőt, kifejezetten nem akartam, mert a szexet leszámítva az egész folyamat visszataszító volt számomra (bocs, tudom, hogy én is úgy születtem). Ksebb lányként se szerettem babásat játszani.

Gyerekek társaságában sem éreztem magam sose jól, babák közelébe nem is mentem soha. A -most már- exemmel meg nem is volt olyan a kapcsolatunk, hogy belefért volna egy gyerek (nem laktunk együtt stb.).

Aztán egy barátomnak kistesója született, nagyon sokat lógok náluk és így a babával is, anyukája meg még jól bele is von a teendőkbe, mert tudja mennyire ódzkodom a témától :D Tudom ez nem egyenlő egy saját gyerek nevelésével, de rájöttem, hogy egész jó móka.

Plusz megismertem egy új fiút, nem rég óta együtt is vagyunk, aki meg egyszer -félig poénból félig komolyan- azt mondta, hogy "kertes ház, fehér kerítés, gyerekek. veled!" Egyrészt nagyon jól esett, hogy ilyet mond, másrészt el is fantáziáltam a témában és rájöttem, hogy egészen tetszik az ötlet és amint olyan szintre ér a kapcsolatunk simán bele is vágnék.

Elmagyarázná valaki, hogy mi a fene történik a fejemmel? :D

Ti is voltatok így?