Ha egyik szulod korhazba kerulne meglatogatnad minden nap?

Persze hogy meglátogatnám minden nap! Szüleim is meglátogatták minden nap a kórházban fekvő nagyszülőket.

Akármelyik kórházban is vannak, autóval kb 20 perc, ennyit azért meg lehet tenni.

Nem hiszem.

Kisgyerekem van, és babát várok, dolgozom.

Beosztanánk a másik szülőmmel és a tesómmal, hogy minden nap menjen be hozzá valaki, így rám 3 naponta kerülne sor.

Egyik szülőm sem várná el hogy a teljes család nap mint nap felsorakozzon.

Melyik szülőm? Amelyik elhagyott vagy amelyik felnevelt?

Hála istennek, nekem nincs gyerekem, simán bemennék anyukámhoz mindennap. Ő is benn volt a műtéteimkor, amikor semmi értelme nem volt, mert egy napig csak kómáztam.

Anyu tavaly november elején került kórházba, a szülővárosomban. Én 70 km-rel odébb lakom, reggel fél 6-tól dolgozom addig, amíg a munka el nem fogy - általában úgy délután 5-ig, de minden nap ott voltam nála. Nem azért, mert hős vagyok, hanem azért, mert az orvosok már az elején megmondták: nem jön már haza. Akkor is ott voltam minden nap, amikor már kómában volt, akkor is, amikor megmondták, hogy nem fog kijönni belőle.... így lett, karácsonykor már nem volt köztünk.

Ahogy előttem is írták többen: helyzetfüggő. Ebben a helyzetben minden egyes pillanat számított, amit vele tölthettem, mert nem tudtuk: lesz-e holnap.

Ha rutinműtét, kisműtét vagy bármi "apróbb" dolog miatt lett volna kórházban, akkor nem biztos, hogy minden nap levezettem volna oda-vissza az összesen 140 km-t, hanem mondjuk csak hetente kétszer, a többi napon telefon. Nem is várta volna el.