Hogyan kötnétek kompromisszumot ilyen esetben, illetve lehet-e úgy ezt megoldani, hogy egyik fél se szenvedjen?

A "nem tudja, mikor akarja" válasz egyenlő azzal, hogy ebben az életben sose.

Ha konkrét időpontot mond és megindokolja, hogy miért, talán elfogadom, bár ennyi idő után necces. Az nekem nem indok, hogy nem akar felelősséget vállalni.

Utolsó mi az hogy ingyen barátnőd? Kérdező talán nem szereti a párját?

Leülni megbeszélni és ha nem akkor elfogadni mindkét félnek és keresni olyan aki szeretne gyereket.

Nem biztos, hogy jó lenne kompromisszumot kötni.

Felnőtt felelősségteljes emberek csak akkor házasodnak, és vállalnak gyereket, ha 10%-ban biztosak az érzéseikben, hogy egymással szeretnék leélni az életüket, és közösen felnevelni a gyerekeiket. Ez még ha a döntéshozáskor így van, akkor is változhat. Ha meg bizonytalan valaki, elég ha az egyik fél, akkor nem kell erőltetni, felesleges bármilyen kompromisszumot kicsikarni, úgysem lenne jó vége. Külön kell válni, ha úgy érezzük ez nem a mi utunk, amin a másik menni akar, bármilyen fájdalmas is. Kompromisszum max az lenne elfogadható, hogy éltek így tovább, házasság, gyerek nélkül. De gondolom ez meg neked nem jó, hiszen ezért szeretnél többet.

"Utolsó mi az hogy ingyen barátnőd? Kérdező talán nem szereti a párját?"

8 év kapcsolat, 5 év együttélés után nem hiszem, hogy komoly meglepetés érhetné a férfit a nővel kapcsolatban. Tehát ha eddig nem tudta eldönteni, hogy őt akarja-e elvenni vagy nem, akkor komolytalan.

Egy férfinek lehet gyereke 50 évesen is, egy nőnek nem.

És 30 évesen, felnőtt férfiként azt mondani, hogy "még nem jött el az ideje", infantilis jellegű személyiségre vall.

Fogalmam sincs, hogy az említett férfi mire vár, vagy mitől tart.

A saját tapasztalatomat tudom leírni. 11 évig voltam párkapcsolatban, két év után együttélés, építkezés, szóval minden fejlődésbe, továbblépésbe benne voltam, de hiába kérte meg a kezem, nem akartam hozzámenni és gyereket sem akartam. Hiába a szerelem, hiába hogy benne voltunk a korban (és a kapcsolatunk is), nem akartam és kész. Nem tudtam megmagyarázni miért. Végül szakítottunk, nem ezek miatt a dolgok miatt. Később összejöttem egy másik férfival aki pár hónap múlva megkérte a kezem és boldogan mentem hozzá. Vele gyereket is vállalok.

Szóval van úgy, hogy az ember szerelmes és jól érzi magát a párjával, de ennyi, nem akar annál többet hosszú évek alatt sem, mással pedig pár hónap alatt tovább jut...