Egész életemben a bátyám árnyékában éltem. Már elegem van ebből. Mit tegyek?

Szóval a sztori:

A bátyám 5 évvel idősebb nálam. Egész iskolás évei alatt osztályelső volt(persze most is jár suliba =D), a példamutató gyerek, szinte minden versenyt megnyert, ahol indult, és még verekedni is jobban tud mint én..!Amit nem hasznosít, mert békepárti ember... Én is jó tanuló vagyok, sőt osztályelső, de nem példamutató! A magatartásom eléggé rossz, vagyis nem törtem még ki ablakot, csak kiugrottam az ablakon. És mindig azt hallom, hogy jajj a bátyád bezzeg! Mindig éreztetik a köztünk lévő különbséget. Minden ember azt várja el tőlem, hogy olyan legyek mint amilyen ő volt/most... Olyan mintha nem is léteznék, mintha csak egy 2. Ő lennék :S A gáz az egészben az, hogy még rohadtul hasonlítunk is egymásra... És most azt várják el, hogy ugyanabba az iskolába menjek, ahova Ő járt(gimnázium), de nem oda fogok, persze ezért is kioktat mindenki... Anyuék is csak őt ismerik el... A bátyám szeret engem, vagy nem tudom hogy nevezzem a fiútestvérek közötti köteléket. De úgy érzem, hogy én már lassan csak utálni és irigyelni fogom. Pedig Ő a legjobb barátom, és ez viszont így van, de ha megutálom őt... nem tudom. Mit kezdjek ezzel a helyzettel?